7. Fejezet: Egyszer volt, hol nem volt...

- Aú! - kapott a fejéhez idegesen Zelo, ahogy egy cipő vágódott a tarkójához. - Mi a rák bajod van? - rivallt rá szikrázó tekintettel, a támadójára. Yongguk kifejezéstelen arccal, karba tett kézzel nézett rá vissza, szeméből semmiféle érzelmet nem lehetett leolvasni. Azért a szája sarkában egy egészen apró kis mosoly görbült, hiába próbált komoly maradni.
- Megint elrontottad. - vágta rá a leader.
- Ez nem igaz. Most pont eltaláltam. - Yongguk elgondolkodott, visszaidézve a történteket.
- Valóban... most az egyszer tényleg nem hibáztál. - tűnődött el az idősebbik.
- Élvezed igaz? - fújtatott Zelo, miközben visszaállt a kezdőpozícióba. Délután három volt már, és Yongguk-al reggel nyolc óta gyakorolták a koreográfiát a következő fellépésükre, egy rövidebb számhoz, amit kifejezetten arra az egy eseményre írtak. Pontosabban Zelo a tüdejét is kiköpte az edzés alatt, míg társa csak felügyelte a mozdulatait. Zelo kételkedni sem mert abban, hogy Yongguk esetleg nem tudja tökéletesen a táncot. Az idősebb profi volt, ebbe egyikük sem köthetett bele soha. Mindig pontosan tudta, hogy mi a dolga. Ettől függetlenül, a maknae-nak, bőven elege volt már a leader-ből, aki minden egyes elrontott lépése után, valamiféle tárgyat vágott a fejéhez, mint például egy dezodort, cipőt, vagy éppenséggel egy tusfürdős flakont, amiről meg volt győződve, hogy Yongguk kifejezetten a dobálózás céljából hozta el a dorm-ból.
Zelo megpróbált koncentrálni, ahogy a zene elindult. A többi lépésre most nem annyira figyelt, így kisebb hibákat azokban is ejtett, de a legnagyobb gondot egy láb kombi jelentette számra, amibe eddig mindig belegabalyodott. Bármennyire is figyelt arra, hogy ne rontsa el, ismét elhibázta a lépést. Yongguk sóhajtva állította le a zenét. A maknae a fejére szorította a kezeit, védve magát az újabb csapódás elől, de ezúttal semmit nem érzett. Meglepődve pillantott az előtte lévő tükörbe, hogy meggyőződjön róla, hogy az idősebbik nem arra vár e, hogy megtörjön a "védelme". Ám Yongguk nem mutatott semmi gyanús jelet. Zelo mögé lépett, és óvatosan eltolta a kezeit a fejéről.
- Állj be a kezdőpozícióba! - utasította lágy hangon, mégis határozottan a fiatalabbikat. Zelo engedelmesen tette amire a leader utasította. Yongguk megfogta a maknae karcsú derekát, és utasította, hogy kezdje el a táncot. Zelo nyelt egyet, leküzdve ezzel a torkában egyre növekvő gombócot, és táncolni kezdett. Amikor a kombira került a sor, Yongguk saját lábát az övéi közé tette, kitámasztva ezzel Zelo lábfejét, és derekánál besegítve a mozgásba, megcsináltatta vele a lépést. Zelo hitetlenkedve nézett a tükörbe. Yongguk tényleg tudott valamit, hiszen ezúttal tényleg nem hibázta el.
- Jól van, most csináld meg egyedül! - lépett el a leader a maknae-től, és elindította a zenét. Kissé lassabban a kelleténél, de Zelo végre megcsinálta a mozdulatot. Yongguk elégedetten bólintott, mire Zelo elmosolyodott. Mindig örült, amikor az idősebbik szemében, meglátta az elégedettséget, hiszen akkor mindig tudta, hogy tényleg jól csinálja amit csinál.
Párszor még elismételték a lépéseket, aztán visszaindultak a dorm-ba.
Mikor visszaértek, mindketten lezuhanyoztak. Este öt volt, nem nagyon tudtak még lepihenni. A többieknek még mindig tartott az aznapi programjuk, Himchan-nak JongUp-nak és DaeHyun-nak talkshow-juk volt, YoungJae meg elment Kyubok-al vásárolni, hogy addig is ne unatkozzanak.
- Hyuuuuung! Bemegyünk a városba? - oldalazott be a nappaliba Zelo, frissen, tiszta ruhába öltözve, és lehuppant Yongguk mellé.
- Most? - kerekedett el a leader szeme. - de a többiek mindjárt hazaérnek. - Zelo megvonta a vállát.
- És? Nélkülünk is ellesznek itthon. Naaaa....kérleeeeek! Nagyon unatkozom. - győzködte az idősebbet, míg végül az beadta a derekát, és sóhajtva feltápászkodott a kanapéról.
- Jól van, de csak egy picit, és siessünk, hogy időben hazaérjünk!
_________________________________________________________
- Wow hyung! Nézd azokat a gumicukrokat! - csillogott fel Zelo szeme, miközben egyik kezében egy vattacukrot, másik kezében Yongguk kabátjának ujját szorongatta, és egy kirakathoz rángatta az idősebbiket. Este volt már, de a városban sokan nyüzsögtek. A tér, ahol sétáltak, ki volt világítva, és mindenütt kis csapatokba rendeződtek a fiatalok. A tér közepén egy kivilágított szökőkút állt, melynek a peremén párok foglaltak helyet. Yongguk szeme egy kissé elidőzött a szökőkúton, miközben a maknae berontott az üzletbe, és pár pillanat múlva, egy zacskó gumicukorral tért vissza. Yongguk ránézett, és nem tudott megállni egy mosolyt. Zelo fekete parókája egy egészen picit elcsúszott a sapkája alatt, sálára rátapadt a vattacukor, amin még mindig nyűglődött a fiatalabb. Yongguk-on is egy fekete paróka volt, és egy fekete keretes állszemüveg, ami be kellett ismerni, piszok jól állt neki. Zelo kérdőn nézett a leader-re, ahogy leesett neki, hogy őt mustrálja.
- Mi van? - kérdezte zavartan.
- Tudod... elég hülyén nézel ki. - válaszolta erre Yongguk, még mindig mosolyogva, lágy hangon, mire a maknae tettetett sértődöttséggel fújtatott egyet. Ő is pontosan tudta, hogy a leader, nem komolyan mondta.
Zelo, válasz helyett inkább a szökőkúthoz rángatta az idősebbet, és leültette a szélére, majd ő is mellé ült. Megkínálta őt a felhalmozott édességhegyből, amit Yongguk hálálkodva el is fogadott.
Jól érezték magukat, hosszasan beszélgettek a szökőkútnál, észre sem véve azt, hogy idő közben kiürült a tér, és a sötét égen, szürke felhők kezdtek tolongani, pár pillanat múlva pedig szakadni kezdett az eső. Yongguk és Zelo nevetve rohantak be az árkádok alá. Az üzletek már zárva voltak, így esélyük sem lett volna bekéredzkedni valahová. Nincs mit tenni, meg kellet várniuk még lecsillapodik a vihar, ami úgy tűnt inkább egyre inkább szakadt. Yongguk csalódottan tanulmányozta a hulló esőcseppeket, míg Zelo az idősebbik arcára szegezte tekintetét. A leader-nek erős, férfias vonásai voltak, amik az esti fényekben sokkal élénkebbnek tűntek. Hosszasan figyelte az idősebb szemébe hulló sötét tincseket, ami hiába tudta hogy nem az igaziak, attól még nagyon természetesen hatott. Yongguk tudta, hogy Zelo leplezetlenül őt nézi, és kényszerítenie kellett magát, hogy ne nézzen a fiatalabb szemeibe, mert félt, hogy máshogy sülnének el a dolgok. Zelo amikor észre vette, hogy a leader mennyire zavarban van, ő is zavarba jött, és elpirulva kapta el a fejét. Csak a kopogó esőt tanulmányozta. Ekkor váratlanul ujjakat érzett az állánál, és a kéz tulajdonosának irányába nézett, de ideje se volt felfogni mi történik, mivel Yongguk szája már az övét érintette. Csak egy szájra puszi volt semmi komoly, akár baráti gesztus is lehetett volna, de Zelo mégis egész testében bele remegett. Mielőtt megszólalhatott volna, már jött is a következő puszi, a következő, és a következő, végül pedig egy nyelv siklott végig Zelo alsó ajkán és óvatosan befurakodott a szájába. A maknae egy pillanatra úgy érezte nem kap levegőt. Yongguk... Megcsókolta őt? Helyes ez így? ugyan kit is álltat?! Már nem tud ellene mit tenni. A csók hosszú volt, és sokat mondó. Idő közben a leader oldalra döntötte a fejét, hogy jobban hozzáférhessen a fiatalabb szájához. Percekig csinálták ezt, majd egyszer csak elváltak. Zelo vágyakozóan csillogó szemekkel mosolygott Yongguk-ra, de a mosolya hamar le is fagyott, ahogy meglátta az idősebb arckifejezését. A leader lesütötte a tekintetét, és szégyenkezve bámulta a cipője orrát.
- Erről inkább ne szólj senkinek! Nem kellett volna megtörténnie. - közölte Yongguk ridegen, kifejezéstelen hanggal. Ebben a pillanatban Zelo úgy érezte, meg bírná ölni az idősebbet. Haragtól, és szomorúságtól vezérelve, egy hatalmasat kevert le az előtte állónak. A leader egy pillanatra tátott szájjal nézett a maknae szemeibe, amelyek könnyektől csillogtak. Yongguk arca sajogni kezdett, és őszintén meglepődött. Zelo erőt véve magán nyelt egyet, ezzel leküzdve könnyeit, és az egyre növekvő gombócot a torkában.
- Őszintén dögölj meg bang YongGuk! - kiabálta, azzal határozott lépésekkel elsétált az esőbe, maga se tudta hova.

6. Fejezet: Féktelen szerelem

- A pi-csá-baaaaa! - üvöltött fel JongUp, arcát a tenyerébe temetve. a B.A.P. és a Block B egy elegánsabb - és az átlagnál jóval drágább - kocsmában üldögéltek, Himchan laptopja körül. Mielőtt eljöttek volna, Kyubok telefonját a dorm-ban hagyták, gondosan elrejtve egy cserép mögé, hogy azon keresztül, minden eseményt soron tudjanak követni, bár most úgy voltak vele, hogy ez értelmetlennek bizonyult. JongUp szó szerint kiborult a gondolattól, hogy végre majdnem megcsókolták egymást, erre az a nyomorék izomfej leader-ük, mindent elrontott.
- Nyugodj már meg! - szólt rá DaeHyun egy sóhaj kíséretében. - Végül is valamilyen szinten, sikernek könyvelhetjük el a történteket.
- Mondjuk mit vártatok Yongguk-tól? Ti is tudjátok, hogy a büszkesége mindennél fontosabb számára. - fonta össze a mellkasa előtt a karjait, mindent tudóan Zico.
- Be kell ismernem, Zico mond valamit. - csatlakozott Himchan is, ahogy lecsukta a laptopot. - Yongguk-nál az ilyen pillanatokkor jelez a vészjelző.
- Legközelebb a tervet Zelo-ra tervezzétek, mert ő biztosan nem rontaná el. - mondta Taeil, miközben belekortyolt a frissen kihozott sörébe.
- Igazad lehet. - mondta JongUp, még mindig az arca előtt tartva a tenyerét.
- Mindenesetre legközelebb ha ilyen lenne, nyugodtan szóljatok, szívesen segítünk. - fejezte be a beszélgetést Zico. Ezután kicsit még beszélgettek különböző témákat fejtegetve, majd mindenki fizette a maga részét, és lassan elindultak vissza a dorm-ba.
Mire visszaértek, már éjfél is elmúlt. Arra sem vették a fáradtságot, hogy lezuhanyozzanak, egyből lefeküdtek aludni. Ám Himchan, arra lett figyelmes, hogy amikor bebújt az ágyába, rajta kívül, már valaki más is tartózkodott ott. Száját néma sikolyra nyitotta, és ugrott egyet, miközben védekezés gyanánt, az idegenbe rúgott, aki halkan felszisszent.
- Basszus Himchan, csak én vagyok. - dörzsölte meg a fájó pontot DaeHyun.
- Ja, bocsáss meg! - szégyellte el magát Himchan, de magában megnyugodott, és biztonság érzet fogta el.
A következő pillanatban, a fiatalabbik felült, és száját a visual-éra tapasztotta. az idősebbik meglepődött, de nem húzódott el. Mi értelme lenne? Úgy sem tudna neki ellenállni. az egyedüli dolog ami aggasztotta, hogy úgy vélte, DaeHyun csak kihasználja őt, hiszen jól tudta, milyen független személyiség is a társa. Éppen ezért kizártnak tartotta, hogy bárki mellett is megmaradna, hosszabb időre.
A szívét, pillanatok alatt töltötték meg a rosszabbnál rosszabb érzések, a kétely, a haszontalanság, és a bizalmatlanság. Hiába próbált bízni DaeHyun-ba, egyszerűen nem ment neki. Már épp arra készült volna, hogy eltolja magától a fiatalabbikat, amikor az elhúzódott tőle. Ujjai lágyan cirógatták meg az arcát, ami jól esett neki.
- Miért sírsz? - hallotta a lágy suttogást, alig pár centire a füleitől. Himchan...sír? De miért? Meglepődve kapott az arcához, és megdöbbenve érezte a nedvességet az ujjpercein. Valóban sírt, bár ő maga sem tudta, hogy miért. Ennek ellenére csakúgy kitörtek belőle a szavak, és megállíthatatlanul hadarta a gondolatait, melyeket még magában is elhessegetett.
- Mondd DaeHyun... Jó érzés velem játszadozni? - egészen távolról hallotta a hangját, mintha nem is ő lett volna.
- Tessék? - érezte a döbbenetet a másik hangjában, és elképzelte, milyen arcot vághatott most a fiatalabb.
- Ne mondd, hogy pont te döntöttél úgy, hogy valakibe beleszeress. De ha mégis, azt már nem hiszem, hogy pont egy fiúba, ráadásul pont belém estél volna. Mit akarsz? A barátnőid offline vannak mostanában, így nem tudod kin levezetni a hormonjaidat? Hát kösz de én ebből nem kérek. Te is tudod, hogy én nem vagyok az a "kalandos" típus. Semmi kedvem részt venni az ostoba játékaidban. - fakadt ki Himchan. Ő maga is meglepődött azon, hogy milyen őszintén és... milyen ridegen beszél a fiatalabbal. Hát még DaeHyun! Neki bent akadt a levegő a visual szavai hallatán. El se tudta képzelni, honnan jöttek az idősebb gondolatai. Legszívesebben a képébe ordította volna, hogy neki is vannak érzései, és ő neki is van joga beleszeretni emberekbe, éppen ezért nem érti, hogy miért olyan hihetetlen, hogy pont Himchan-ba lett szerelmes. de tudta, ha ezeket a gondolatokat mind Himchan-hoz vágná, abból valószínűleg csak ő jönne ki rosszabbul. Ellentétben az idősebbikkel, neki volt önkontrollja, és ilyen helyzetekben is, tiszta fejjel végig tudta gondolni, hogy mit kell tennie. Himchan bizonyítékra vár. Arra, hogy DaeHyun bebizonyítsa neki, hogy mennyire fontos neki.
Éppen ezért a fiatalabb bármi válasz helyett, csak ismét megcsókolta az idősebbet, ezzel még jobban meglepve őt. Himchan arra számított, hogy DaeHyun mérgesen otthagyja, hogy belefulladjon a saját könnyeibe, és feleméssze a mindennél tépőbb bűntudat. DaeHyun mégis inkább megcsókolta. Lágyan, sokatmondóan, pont ahogy az előbb.
- Buta... Soha sem mondtam, hogy játszadozok veled. Én mindent komolyan gondoltam. Szeretlek Himchan, és ez soha sem fog megváltozni. - suttogta a fiatalabb két csók között, mielőtt ajkai újra az övéire találtak volna.
Himchan nem ellenkezett. Tudta, hogy egyszer ezért még nagyon haragudni fog magára, de őszintén szólva ő is érzett valamit DaeHyun iránt. Sőt, abban is biztos volt, hogy a fiatalabb érzései tisztábbak az övéinél, de ez most nem számított. Akarta, hogy DaeHyun szeresse őt, hogy vágyjon rá. Éppen ezért naivan és beleegyezően csókolt vissza hagyva, hogy társa nyelve a szájába vándoroljon, és gyengéden simuljon az övéhez. Érezte, hogy teljesen libabőrös lesz, és az ajkai is elzsibbadtak. DaeHyun minden mozdulatából ki lehetett venni, hogy előbb engedélyt kér a szándékai végrehajtásához, amit Himchan persze tétovázás nélkül meg is adott. Jól esett neki, hogy a fiatalabbik figyel arra, hogy ő mit szeretne. Éppen ezért tudta, hogy ami ezután következni fog, az nem szex lesz, hanem szeretkezés, amire mindkettejüknek szüksége van.
DaeHyun lassan nyúlt a visual pólója alá, végigsimítva bőrén, hogy aztán megszabadítsa őt a felesleges ruhadarabtól. Úgy mérte végig az idősebb minden egyes porcikáját a sötétben, mintha egy láda gyémántot raktak volna elé. Finoman csókolt Himchan nyakára, halk nyögést kicsalva ezzel belőle. Himchan DaeHyun hajába túrt, miközben a fiatalabb lejjebb kezdett vándorolni ajkaival, csókokkal beborítva a testét. Körbe nyalta a köldökét, újra sóhajtásra kényszerítve Himchan-t, majd elégedetten tért vissza az idősebb ajkaihoz. először csak a szája sarkát lepte el csókokkal, utána az arcát kezdte puszilgatni, majd óvatosan végignyalt a füle mögötti érzékeny ponton. A visual újra felnyögött, mire DaeHyun ezt egy csókkal jutalmazta. Végignyalt alsó ajkán, majd nyelvével ismét bebarangolta a visual szájának minden zegzugát.
Eközben Himchan megszabadította DaeHyun-t a pólójától, és végigsimított a fiatalabb tökéletes hátán. Érezte, hogy a bőre mennyire forró. Kezeivel az énekes fenekére vándorolt, majd rámarkolt, mire a fiatalabb óvatosan az alsó ajkába harapott. DaeHyun feltérdelt, és kigombolva Himchan gatyáját, a bokszerével együtt húzta le. Az idősebb már merev volt, ami nem lepte meg a fiatalabbat, tekintve, hogy neki is elég szűkös volt már a gatyája odalent. Kezével Himchan tagjára markolt, és lassan húzogatni kezdte rajta a bőrt. Itt volt vége, a visszafojtott diszkrét nyögéseknek. Himchan egyre hangosabbá vált, ahogy DaeHyun gyorsított a keze mozgásán. De a fiatalabb egyszer csak abbahagyta. Úgy gondolta, hogy az hatalmas repedést jelentene büszkeségén, ha hagyná, hogy Himchan a keze által élvezzen el úgy, hogy gyakorlatilag ő semmit sem csinált. Éppen ezért, villámgyorsan szabadult meg a maradék ruháitól. Tudta, hogy nem eshet csak úgy neki az idősebbnek, hiszen majdnem hogy biztos volt benne, hogy a visual-nak még soha sem volt dolga más fiúkkal. Benyálazta mutatóujját, és lassan kezdte feldugni a id[sebbnek. Érezte, hogy Himchan egy kissé ellenkezik, de mégis, aránylag zökkenőmentesen fogadta be a kezét. Lassan kezdte mozgatni az ujját. Himchan kicsiket nyögdécselt, és észre sem vette, hogy idő közben DaeHyun két ujját is társította. Fura volt, de nem érzett fájdalmat, csak egy kis feszítést. Egyedül a kéj és a vágy özönlötte el a testét. Mikor DaeHyun úgy gondolta, hogy az idősebb kellően elő lett készítve, ismét fölé mászott, és megcsókolta. Eközben tagját Himchan nyílásához igazította, és lassan kezdett belé nyomulni. Egyszer csak Himchan, szinte felsikoltott. DaeHyun már teljesen benne volt, de mégis, most nagyon feszítette. Amikor az ujjaival csinálta, nem volt ilyen fájdalmas. ezek szerint a fiatalabbik tagja jóval hosszabb az ujjainál, és a vége, szűz területbe hatolt.
- Olyan forró vagy belül Himchan...Ngh...Annyira jó... - Himchan érzete a fiatalabbik hangján, hogy lehunyta a szemeit, és valóban élvezi. Ez megnyugtatta, és megpróbált ellazulni. Karjaival átölelte DaeHyun nyakát, és lehúzta magához egy csókra, hogy addig is szokja az idegen érzést magában. Kisvártatva váltak csak el egymástól.
- Kezdj el mozogni! - suttogta Himchan, majd megpuszilta társa száját, aki rögtön eleget tett kérésének. Lassan kezdett el mozogni, ügyelve arra, nehogy fájdalmat okozzon az idősebbnek. A visual nyögdécselt, meg sem próbálva visszafogni a hangját, mert tudta, hiába próbálkozna.
DaeHyun egyre gyorsabban mozgott benne, és ő is nyögdécselt, mikor mindkettőjük teste megfeszült, és egyszerre élveztek el, egy hatalmas nyögés kíséretében.
DaeHyun pihegve feküdt be Himchan mellé, és betakarta magukat, majd magához ölelte az idősebbet.
- Szeretlek. - suttogta még utoljára a fiatalabbik, még mielőtt mindketten az álmok mezejére tértek volna. Himchan-t nem érdekelte, hogy belülről teljesen kitölti DaeHyun élvezete, vagy hogy mindkettejük hasát összekente a sajátja. Abban a pillanatban boldog volt, és teljesnek érezte magát. Nem érdekelte mit hoz a holnap. Most ott volt vele DaeHyun, és csak ez számított. 

5. Fejezet: Eltitkolt érzelmek

(Nyuuu először is, ezt a fejezet képet jól becsüljétek meg, mert egy ideig nem lesz olyan fejezet kép amin Kyubokie~ fog szerepelni >///< de ezen olyan cukiii)

- Na jó srácok, egy hét telt el, és semmi. Ezek nem tudom, vagy totálisan sík hülyék, vagy csak szimplán mentálisan alulmaradottak, de egyik sem próbál közeledni a másikhoz. Sőt, egyre inkább vannak zavarban egymás társaságában. - sóhajtott Kyubok, a nappaliban ülve, a B.A.P. többi tagjával. Egyedül a maknae és a leader nem voltak a dorm-ban, ugyanis Himchan elküldte őket a stúdióba, pár dalszövegért - ami persze meg van neki de azt hazudta, hogy elvesztette őket -, hogy addig is időt nyerjenek a terv kidolgozásához. Kyubok megállás nélkül dobolt a térdein ujjaival, miközben tekintete a tagok között ugrált. Egyik kanapén ült Himchan és DaeHyun szorosan egymás mellet, másikon pedig JongUp és YoungJae kulcsolták egymásba ujjaikat. egyedül érezte magát szingliként, a két páros társaságában. Ráadásul épp az ő bátyját tervezték összehozni valakivel. Fura érzés volt, de nem mintha zavarta volna.
- Nekem lenne egy ötletem. - nyújtotta fel a kezét tétovázva Himchan. Mindenki kérdőn nézett rá, ő pedig belekezdett mondandójába. - Játszunk egy bromance-os játékot, ma este. A papírosat. Kötünk egy madzagot a papírra, és amikor Yongguk és Zelo között van, kirántjuk. - ajánlotta a visual, mire mindenki ellenkezően nyögött, így jobbnak látta, ha inkább kiveri ezt az elég fura tervet a fejéből.
- Nekem viszont lenne egy tökéletesen biztos tervem. - mosolygott sötét tekintettel DaeHyun, mire mindenki egy kicsit megrémült, de kíváncsian fordultak a fiú felé.
__________________________________________
- Megjöttünk! - lépett be előbb Zelo a dorm ajtaján.
- Tudod nem neheztelnék rád ha segítenél. - jegyezte meg Yongguk, egy nehéz ládát cipelve a kezében, ami telis tele volt régi dalokkal, szerződésekkel, képekkel és projektekkel. De a fiatalabb, mintha meg sem hallotta volna, levette a cipőjét és bemasírozott a nappaliba. Valami nagyon bűzlött neki.
- Srácok! - szólította a többieket, de semmi válasz. Yongguk lerakta a dobozt az előszobában, és ő is csatlakozott a maknae-hoz. Neki is feltűnt , hogy valami nem stimmel. Végigjárták az összes szobát, de semmi.
- Ezek az idióták... hova tűnhettek? - mormogott Yongguk. Sóhajtva mentek be a nappaliba, ahol az asztalon ott állt JongUp kamerája, mellette egy cetlivel. Zelo kíváncsian hajtogatta ki a papírdarabot.
- Kedves Yongguk és Zelo! A B.A.P. és Kyubok elmentek inni a Block b-vel. Tudtuk, hogy Yongguk, nem igazán jön ki Zico-val, ezért úgy voltunk vele, hogy inkább nem erőltetjük, hogy ti is elgyertek. Kérlek ne haragudjatok! Utóirat: nézzétek meg a kamerában lévő kazettát, a szalag pont jó helyen van, csak el kell indítanotok. - olvasta fel hangosan Zelo a levelet. Semmi kétség, ez DaeHyun írása volt. - Itt hagytak minket. - sóhajtott kissé csalódottan a fiatalabb, mire az idősebb puffogva dobta le magát a kanapéba, és rakta keresztbe a lábait.
- Nincs mit tenni... viszont meg kéne nézni a videót. - sóhajtott Yongguk, utalva erre abba, hogy Zelo gondoskodjon arról is. A maknae vette a lapot, és felvéve a kamerát, lehuppant a leader mellé, és elindította a felvételt, amin Kyubok, YoungJae és Himchan mosolygott rájuk.
- Sziasztooook! - integetett a felvételen YoungJae. - Gyorsak leszünk és a lényegre térünk. - most Kyubok lépett előrébb.
- Zelo emlékszel arra, hogy mi volt legelőször a véleményed Yongguk-ról? Soha nem felejteném el. - mondta a fiú, mire felugrott egy ismerős felvétel, alján egy régebbi dátummal. A felvétel a debütálásuk évében készült. Zelo volt a képen, és a kamerába mosolygott.
- Mond Zelo mit gondolsz Yongguk hyung-ról? - kérdezte az akkori JongUp. Zelo-nak emlékképek ugrottak fel. Azon a napon JongUp mindenkit végigkérdezgetett, hogy mi a véleményük a bandatagokról. Mosolyogva nézte a felvételt,
- Nos... Yongguk oppa nagyon de nagyon szigorú... - akkoriban még oppa-zta társait. - De nagyon jó vezető, és mindig mellettünk van. Én nagyon szeretem őt. Ő számomra a legfontosabb a bandában. Fontosabb bárminél. - a felvétel megállt, és Zelo teljesen elpirult. Valóban nagy csodálója volt a leader-nek akkoriban, de így utólag nem csak a csodálatot vélte felfedezni a hangjában, hanem valami mást... valami egészen idegen, beazonosíthatatlan dolgot.
Ismét a három fiú képe ugrott be, most azonban YoungJae lépett előrébb.
- Na és te hyung? Te emlékszel miket mondtál Zelo-ról? - tette fel a költői kérdést, mire újabb felvétel ugrott be, ezúttal Yongguk szereplésével.
- Hát először is... Zelo nagyon idegesítő, szétszórt, és néha hisztis is... - kezdte nem túl kedvesen a leader. Ekkor a távolba meredt, és komolyan elgondolkodott, majd halványan elmosolyodott. - De nekem ő tényleg nagyon sokat jelent, és bármitől megvédeném. Nem is lehetnék boldogabb, hogy egy bandában vagyunk. - mondta Yongguk a felvételen. De mielőtt bármi reakció született volna, a felvétel tovább ugrott, és képek jöttek be. Közös képek Yongguk-ról és Zelo-ról. Néhányon a nosztalgikus hangulatban felnevettek, és hosszasan beszélgettek arról, hogy mi történt a képeken szereplő napokon. Végül a felvétel leállt.
Ezután egész sokáig beszélgettek, nevetgéltek, csipkelődtek egymással, míg végül egy váratlan pillanatban mélyen egymás szemébe néztek.
Közeledni kezdtek egymáshoz, Zelo érezte az idősebbik leheletét ajkain, és hirtelen, erős vágyat érzett, hogy azokat a szép rózsaszín ajkakat a saját száján érezze, és Yongguk csakugyan így érzett. Már egész közel voltak egymáshoz, amikor a leader kapcsolt, hogy mi történik éppen, és zavartan elkapta a fejét. Zelo teljesen elpirult és lesütötte a szemeit,
- I...izé... kissé elragadtattuk magunkat. - nevetett zavartan az idősebb.
- Hát igen. Elég félreérthető volt. - csatlakozott a nevetéshez a maknae is. Először csak halkan, diszkréten vihorásztak, majd egyre jobban erősödött a nevetésük, míg végül elterülve a kanapén, Yongguk, Zelo ölébe dőlve, már sírtak a röhögéstől.
Ez a pillanat egyszerre jelentette számukra a boldogságot, a biztonságot, az egymás iránt érzett szoros kötődést, de egyben a csalódottságot, a bizonytalanságot, és a pofára esést is.
Egyikük se bánta volna, ha megtörtént volna az csók kettőjük között, de mégis úgy érezték, ennek nincs itt az ideje, és jobban járnak, ha megmaradnak egymásnak, csak barátok. És ez mindkettőjüknek iszonyatos fájdalommal járt. Azok a könnyek a nevetés közben, nem a röhögés miatt csordultak ki hanem az egymás iránt érzett eltitkolt vágyaik miatt, amit maguk sem akartak beismerni...
és ami úgy tűnt, nem akar beteljesülni.