9. Fejezet: Összezavart Pokemon

(Hajnali két óra van, és én nem tudok aludni ... x.x nos, hogy elüssem az időt, olvasgatni kezdtem a fici fejezeteihez a kommentjeiteket, amikkel ismételten mosolyt csaltatok az arcomra ^.^  . Bocsánat, hogy nem válaszolok rájuk, csak általában telefonról nézem a hozzászólásokat, és azon japán a billentyűzetem. Most volt egy kis idő, és szeretném nektek leírni, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy fűztök pár sort a fejezetekhez. Tényleg nagyon jó érzés őket olvasgatni akár pozitív, akár negatív. Hihetetlen mennyire sokat számít ez nekem, én is csak ilyenkor döbbenek rá, hogyha ti nem lennétek, az se biztos, hogy írnám a ficit. Nagyon sok ihletet merítek belőletek „oké Yong, ez kissé bizarrul hangzik xD” és nagyon sokat segítetek nekem. Ennek fejében, ismételten segítettetek, és így, hajnali két órakor, megírtam a következő fejezetet is. ^^ Fogadjátok sok szeretettel és köszönöm szépen! <3

 )
Megjegyzések:
*1: Otouto(弟)=Öccs, japánul
*2: Onii-tan (お兄-たん)= japán megszólítás, bátyus/idősebb fiú, akit az adott személy a bátyjának tekint. A "tan" a "san"-ból kialakult, úgymond "cukisított" változat. Emellett ez a megszólítás nagyjából olyan mint koreaiban az "oppa" azzal a különbséggel, hogy japánban ezt fiúk is használják egy másik fiúra.

Zelo az ágya szélén ült, Kyubok társaságában.Teljességgel össze volt zavarodva, Yongguk viselkedésén. A szállodában történtek után, ismét visszazökkentek a megszokott hétköznapokba, mintha mi sem történt volna. Ez persze csak a látszat volt, mert Zelo valójában nem tudta, hogy mi a helyzet, csak abban volt biztos, hogy többé nem közömbös a leader számára.
- Zelo elszakítod a takarót. - vonta fel egyik szemöldökét Kyubok, ahogy tekintete bátyja öklére tévedt, mely a puha lepedőt szorongatta.
- Fogd be Kyubokie! - torkolta le Zelo az öccsét, aki csak feladón felsóhajtott. Ekkor kivágódott az ajtó, és YoungJae lépett be fülig érő szájjal. Furcsa, amióta a többiek tudomást szereztek a történtekről, megváltoztak a maknae irányába. Kedvesebbek lettek vele, figyelmesebbek, mintha sok-sok bátyát kapott volna... és ez végérvényesen és visszafordíthatatlanul megrémítette Zelo-t. Szó szerint, rettegni kezdett hyung-jaitól, akik úgy kezdték el kezelni, mint valami cumis kisöcsit. Ő is így viselkedett volna Kyubok-kal? Nem, ez teljességgel kizárt. Ő sosem babusgatta, vagy dédelgette őt, még akkor sem mikor kicsi volt. Bár eme két dolog ebben a helyzetben, Zelo-nak felért egy fogdával, ahol egyenként tépkedik ki minden szál haját. Talán csak ő öregedett, vagy szimplán stresszesebb lett, de azt teljes mértékben ki merte jelenteni, hogy társai az idegszálain táncikáltak. Így aztán az egyetlen megértő ember a dorm-ban, csak Kyubok maradt, akivel mindent megoszthatott... feltéve ha le tudta rázni magáról a többieket.
- Hogy van az én drága maknae-m? - érdeklődött YoungJae besétálva az ajtón, majd az ágyhoz érve összeborzolta Zelo haját, ami nem nagyon tetszett a fiatalabbnak.
- Hyuuuuung! - kezdte idegesen. - Ne már!
- De olyan kis cuki pofid van Zelo-*1otouto. - csipkedte meg az arcát az idősebb. - De ha egyszer kimondod, békén hagylak. - Zelo tiltakozón megrázta a fejét, még a száját is összepréselte.
- Eszem ágában sincs. - Közölte a maknae, mire YoungJae ölelgetni, és puszilgatni kezdte őt.
- Naaaaa....csak egyszeeeeeer..... a kedvemért....
- Jól van, jól van, csak engedj el! - adta be végül  a derekát a fiatalabb, feladva a harcot, mire az idősebb szembe állt vele, és csillógo tekintettel méregette őt. Zelo még egy utolsó sötét pillantást vetett hyung-jára, amit a rózsaszín ködben úszó YoungJae valószínűleg nem is észlelt, ezután egy sóhaj kíséretében magára öltötte legédesebb mosolyát.
- YoungJae-*2onii-tan. - mondta, vidáman. Kétség sem fért bele, remek színészi alakítás volt. YoungJae persze rögtön ugrándozni kezdett örömében, és alig bírta megállni, hogy ne ugorjon a maknae ölébe. - Azért elárulhatnád, hogy miért kell neked itt japánul hadoválnom, te sík hülye otaku. - duzzogott Zelo, de társa már a küszöbön kívül volt, így újra kettesben maradtak Kyubok-kal. Zelo felsóhajtott, majd pár pillanattal később ő is felállt, és elhagyta a szobáját. Nem volt több mondanivalója öccsének, és nem éppen volt beszélgetős kedvében. Gyomra hangosan felkordult, így jobbnak látta, ha a konyhát veszi célba. Kinyitotta hűtőt, és elővett egy nejlonba csomagolt edényt. Még tegnapról maradt meg egy kicsi az ebédből, így jobbnak látta elpusztítani az ételt, minthogy az megromoljon. Berakta a tálat a mikróba, majd kómásan bambult a gépre, míg az fel nem sípolt. Ezután elővéve az evőeszközöket, zombi lassúsággal ült le az asztalhoz, és robotszerűen kezdett enni. Az utóbbi időben, nagyon megunta már, hogy semmi sem a régi. Azt kívánta, bárcsak tudomást sem vett volna Yongguk csókjáról, és nem történt volna meg ez az egész hűhó. Ami pedig a leader-t illette, Zelo még mindig nem értett semmit a köztük kialakult helyzetből. Mióta a hotelszobában megcsókolta, azóta semmi jelét nem mutatta annak, hogy bármennyire is vonzódna a maknae-hoz. És ez Zelo-t valahol... nagyon is idegesítette. Ám ezt az idegességet annak tudta be, hogy úgy gondolta, többet érdemelt annál, minthogy Yongguk csak úgy átnézzen rajta. De amikor visszagondolt arra, hogy miket is mondott az idősebbnek, legszívesebben torkon szúrta volna magát. Hogy a frászba ismerhette be ennyire nyíltan, hogy szereti a leader-t? Vagy azt csak a feltörő indulatok miatt vágta az idősebb fejéhez? Ekkor a helységbe belépett valaki. 
- Yah! Mi a helyzet? - dőlt a konyhapultnak Yongguk, miközben belekortyolt egy vizes flakon tartalmába. Zelo összerezzent a nemvárt társaságra.
- Semmi se... - felelte végül, majd elfintorodott. - Szerinted mikor hagyja már abba YoungJae azt a remek új szokását, hogy dedós japán pokémonöccsnek kezel? - Yongguk elvigyorodott a kérdésre, majd hírtelen póker arcra váltott. 
- Amíg le nem győződ a rakéta csapatot. - felelte, mire Zelo erőtlenül felnyögött, majd elmosolyodott. 
- Haha, nagyon vicces... és mégis ki a "rakétacsapat"? 
- Hát mondjuk... James lenne DaHyun, Jessie lenne Himchan... és JongUp egyértelműen Meowth. - nevetett Yongguk. - én pedig Brock lennék. - tette hozzá. Erre már Zelo is elnevette magát. 
- Hát te hülye vagy... - röhögött, miközben könnyeit törölgette. Egyre jobban nevetett, és ezzel egyben fel is szabadult. Végre megint minden normálisnak tűnt... normálisan tudott beszélgetni, viccelődni Yongguk-al, pont úgy mint régen. És ugyanígy fog vele viccelődni akkor is, amikor a leader megnősül, és az orra alá kötheti majd, hogy milyen kis "csibész" nőcsábász is az idősebb. És ez így volt rendjén. Így kellett lennie. Hiába fogadta el ezt Zelo, valahol a lelke mélyén tudta, hogy soha sem lesz olyan kapcsolatuk a leader-el mint régen, és hogy hiába határozta el, soha nem fog tudni jó pofát vágni ahhoz, ha Yongguk netalántán rátalál szíve hölgyére. Ami történt megtörtént. És ezt nem is bánta volna ha...
Nem szeretett volna bele az idősebbe. Miért kell mindennek ennyire bonyolultnak lenni? Nem lenne minden sokkal egyszerűbb, hacsak minden megtörténne a maga idejében, következmények nélkül? Akkor az ember nem ütné meg sokadszorra is a bokáját, és roskadna össze a fájdalomtól... de nem is érezné úgy, hogy felemésztő őt a gyönyör, a boldogságtól. 

8. Fejezet: Együtt

(Nem a végére szerettem volna berakni a megjegyzéseket, mert annak semmi értelme nincsen >< szóóóval...
*1: Jung-Gu: Jung-Gu egy kisebb sétáló tér/utca/park Szöul belvárosában. Többek között játszótér, kávézók, és különböző éttermek találhatóak ott. Kikapcsolódásra tökéletes, ám a forgalom miatt elég hangos. A történetben Zelo és Yongguk itt csókolták meg egymást, még az előző fejezetben.)

- Mi az, hogy még nem jött haza? - kérdezte Yongguk idegességtől remegő hangon. Röviden felvázolva a történteket, Zelo azóta nem adott magáról életjelet, mióta az a bizonyos dolog megtörtént köztük. A maknae kikapcsolta a mobilját, ezzel végkép ellehetetlenítve a feladatot, hogy bárki is rátaláljon.
- Talán hívnunk kéne a rendőrséget. - nyögte be az eléggé helyénvaló lehetőséget Himchan, miközben felmérte a helyzetüket. Yongguk idegesen fújta ki a levegőt, majd szó nélkül előkapta a mobilját. Abban biztos volt, ha a fiatalabbik hazaér, csúnyán ellátja a baját. Hogy tehet ilyet? Csak úgy szó nélkül lelép? Az öccsére nem is gondolt? Kyubok látszólag nyugodtnak tűnt, és az aurája is vészes nyugodtságot árasztott, ám a tekintetében ott vibrált az a jól ismert aggodalom, ami abban a pillanatban, Yongguk minden porcikájába beleitta magát. Ideges volt, és úgy érezte, össze kellene valamit törnie, még mielőtt neki ugrik valakinek. Remegő kézzel tárcsázta a rendőrséget. A telefon kicsöngött, és a leader-nek nagyon koncentrálnia kellett, hogy ellen tudjon állni a késztetésnek, hogy a földhöz csapja a mobilját. Mire a telefon hármat búgott ami ebben a helyzetben egy örökkévalóságnak tűnt, már fel is vették a kagylót.
- Egy eltűnést szeretnék bejelenteni... - kezdte idegesen Yongguk, fel-alá járkálva a szobában. - Choi JunHong... 18 éves ... Nem... Nem... Értsék már meg, ez nem ilyen egyszerű! Jung-Gu-nál... Rendben köszönöm... értem... Visz hall... - amint kinyomta a készüléket, kissé megkönnyebbültebben fújta ki a levegőt, amit már egy jó ideje magában tarthatott.
- Mi... - kezdte volna a mondatot Himchan, de Yongguk közbe vágott.
- Majd értesítenek ha megtalálják. - válaszolta Yongguk. - Ellenőrzik a város kameráit, hogy hova mehetett.
- Tényleg hol is voltatok pontosan? - vonta kérdőre vezetőjét YoungJae, mire Yongguk megvonta a vállát.
- Jung-Gu*1... - Himchan felvonta a szemöldökét.
- Mit kerestetek ti ott?
- Csak sétáltunk basszus. - vágta rá a nem teljes igazságot Yongguk.
- Most azt akarod nekünk beadni, hogy a "semmi" miatt tűnt csak úgy el Zelo? - tapintott rá a lényegre YoungJae és karba tett kézzel kezdte méregetni a leader-t. Yongguk nem tudta mit feleljen erre, így a makacs némaság mellett döntött. Ő nem akarta, hogy a többiek megtudják mi történt valójában. Tisztában volt vele, hogy ez milyen önző dolog, és hogy többek között Zelo emiatt tűnt el, de úgy érezte, nem áll még készen arra, hogy beismerje a vonzalmát. Nem a többiek előtt, legfőképpen magát akarta azzal beetetni, hogy ez az egész csak azért volt mert elragadtatta magát, holott ő is pontosan tudta, hogy valójában nem csak ez volt az oka a csóknak.
Egész este, egész éjjel a nappaliban ültek, nem törődve azzal, hogy aludniuk kéne, és egyre jobban eluralkodott rajtuk a pánik, ahogy óráról órára semmi hír nem érkezett a maknae felől. Yongguk már azt kívánta, bárcsak meg se csókolta volna őt. Viszont ha más szemszögből is nézte a helyzetet, úgy vélte, előbb-utóbb ennek is be kellett következnie, de jobb lett volna, ha inkább utóbb történik meg mindez.
Mikor végre megszólalt a leader telefonja, mindenki megváltóan nézett a készülékre. Yongguk villámgyorsan vette fel a telefont. Elkerekedtek a szemei ahogy meghallotta a fejleményeket.
- Rendben máris indulok. Még egyszer köszönöm. - nyomta ki a telefont, mire társai ijedt tekintetével találta szembe magát. Hogy miért volt mindenki megszeppenve? Mert Yongguk arcáról nem a megkönnyebbülést, hanem az egyre erősödő haragot, és csalódást lehetett leolvasni. A leader szó nélkül felkapta a kabátját, és úgy ahogy volt, az előző napi ruháiban, kócosan, kialvatlanul indult el a bejárat felé. Senki sem követte őt. Senki sem merte követni. Csak némán nézték, ahogy becsukja maga mögött az ajtót. A többiek úgy voltak vele, ez csak Yongguk-ra tartozik, ha ennyire felhúzta magát.
Ahogy a leader beszállt a banda autójába, beütötte a hotel nevét, ahol Zelo elméletileg tartózkodott, és ahol az előző estéjét töltötte... egy lánnyal. Őrület, míg a társai majdhogynem beleroppantak az idegességbe, a maknae kellemesen hancúrozott egy hölgyeménnyel, az egyik legelőkelőbb Szöuli szállodában, és ettől Yongguk-nak felforrt az agyvize. El sem hitte, hogy Zelo képes volt ezt tenni velük... VELE.
Mikor odaért a szállodához, nem lassítva a sebességen, hajtott be az épület parkolójába, és a recepcióhoz érve, türelmetlenül figyelte a nőt, aki kikereste, hogy mégis melyik szoba lehetett Zeloé, ami persze a leader-nek plusz költségekkel járt, mivel a recepciós, nem volt hajlandó csak úgy ingyen, kiadni efféle "bizalmas információkat". Yongguk, amint megkapta az áhított szobaszámot, már rohant is a lifthez, félrelökve az útjából, egy-egy szállodavendéget. Minden másodperc egy örökkévalóságnak tűnt, ahogy kinyílt a lift ajtaja, ahogy végre megtalálta a szobát. Szó nélkül rontott be a szobába, és ahogy a szeme elé tárult a látvány, legszívesebben megfojtotta volna Zelo-t.
A maknae nem egy, hanem három kívánatos hölgyecskével feküdt az ágyban teljesen meztelenül, és még egyikük sem ébredt fel.
- Valakinek nagyon jól megy. - jött az epés megjegyzés a leader-től, ahogy kegyetlen módon megrázta az ágy jobb szélén fekvő maknae-t. Zelo kelletlenül ült fel az ágyban, még csukott szemmel, nyújtózkodásra készülve, de Yongguk megelőzte, és lekevert egy csattanós pofont a társának, mire a három lány is felébredt. A leader gyilkos pillantást vetett a szobában tartózkodó számára nem kívánatos lányok felé, akik vették az adást, és pár perc múlva már ott sem voltak, magukra hagyva a két fiút, akik farkasszemet néztek egymással.
- Mégis hogy a faszba képzelted ezt? - szólt élesen végül, Yongguk.
- Nagy korú vagyok, nem ti szabjátok meg, hogy mit hogy tegyek. - válaszolt lekezelőn Zelo.
- Tévedsz. Egy kis szaros, felelősség tudatlan, önző segglyuk vagy, Choi JunHong! - ezt már a maknae sem tűrhette hidegvérrel. szemeibe könnyek szöktek, arca kipirult, ahogy testét elöntötte a méreg.
- Oh valóban Mr. "Tökéletesség"?! - jött az ironikus válasz a fiatalabbtól. - Mert te aztán mindenben ott vagy a toppon ugye?! Még hogy én vagyok az önző. Nem én csókoltalak meg, majd közöltem veled, hogy felejtsük el az egészet! Mi vagyok én, egy rohadt játékszer, amit csak úgy kedvedre használhatsz ha nincs jobb dolgod? - kiabálta teljesen kikelve magából Zelo.
- Az csak egy kibaszott csók volt, te idióta. Ha nem rémlene, pont most csináltál fel három csajt, akiknek talán még a nevüket se tudod! És te mered azt állítani, hogy játékszernek kezellek egy rohadt csók miatt?
- Igen mert szeretlek te balfasz! - üvöltötte zokogva a maknae. Elszakadt nála a cérna. Maga sem tudta, hogy miért mondta ezt ki, de azzal tisztában volt, hogy nagyon is az igazat mondja az idősebbnek. Mikor már jó ideje nem jött válasz, Zelo felnézett az idősebbre, aki elkerekedett szemekkel meredt rá. Nem értette min lepődött meg annyira Yongguk. Nem volt semmi meglepő ebben az egészben. Csak összeállt a kép. Zelo feladóan sóhajtott, megtörölgette a szemeit, majd felkelve az ágyról, felvette a ruháit. Nem volt kedve tovább Yongguk társaságához. Nem akart visszamenni a dorm-ba sem, hogy a többiek is lecsesszék és kérdőre vonják. Nem akart semmit, csak végre véget vetni ennek az egész állapotnak. Határozott léptekkel indult el az ajtó felé, de mielőtt kinyithatta volna azt, Yongguk megragadta a csuklóját, és visszahúzva őt, szembe fordította magával a fiatalabbat. A keskeny előszobában könnyedén a falnak szoríthatta, elzárva minden menekülési lehetőséget a maknae elől.
- Ne haragudj... - suttogta Zelo ajkaira az idősebb, hogy aztán hosszú, szenvedélyes csókba invitálja őt, ahol már semmi helye nem volt többé a színjátéknak.