4. Fejezet: YoungUp

Korán reggel volt még, de YoungJae és JongUp már rég nem a négy fal között kuksoltak. Természetesen a következő tervet forgatták a fejükben, de eddig még nem jutottak dűlőre. Bár JongUp-nak volt egy-két elég bizarr ötlete, de YoungJae rögtön le is intette. Egy bevásárlóközpontban voltak Szöul-ban. A kora reggeli időhöz képest, az áruház tele volt, és ez nagyban megnehezítette a dolgukat. Amikor beléptek a kapun, rögtön rajongók rohamozták meg őket, így gyorsan bevonulva a férfi mosdóba, fel is vettek egy random szemüveget és sapkát, hogy ne ismerjék fel őket. Így viszont röhejesen festettek.
Éppen az egyik könyvesboltban válogattak sok-sok regény közül.
- Kyubok azt mondta, hogy túl messzire mentünk ebben az egészben, és Zelo teljesen maga alatt van. Talán fel kéne adni ezt az egészet yeobo~. - mondta YoungJae.
- Jagiya. Ez baromság. Csak Yongguk mondott olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. Ez is csak azt mutatja, hogy Zelo érez valamit, a leader-ünk iránt. És Yongguk is csak azért mondott olyanokat, mert elbizonytalanodott.
- Remélem igazad van. - sóhajtott YoungJae, ahogy levett egy könyvet a könyves polcról, és bele-bele olvasott, majd rögtön vissza is rakta. Nem igazán szeretett olvasni, vagy hát legalábbis nem nagyon volt rá ideje, hogy egy könyvet normálisan befejezzen. Ekkor JongUp teljesen váratlanul megragadta a pólója nyakát, és közelebb húzva, megcsókolta párját. Bár YoungJae ösztönösen ellágyult az érintésre, de azért mégis csak emlékeztetnie kellett magát, hogy éppen hol is vannak, és hogyha már a drágalátos "Dance Shindong" nem képes magának korlátokat felállítani,  akkor ezt neki kell megtennie. Óvatosan eltolta magától a fiatalabbikat, és elpirulva elfordította a fejét.
- Majd ha hazaértünk jó? - motyogta halkan, egyre vörösödő fejjel.
JongUp csalódottan nyögött egyet, és szó nélkül elindult a kijárat felé. YoungJae felsóhajtva követte őt. Egyszerűen utálta azt, ha JongUp ezt csinálta.
És hogy JongUp, hogy is volt ezzel?
Nos, ő úgy gondolta, hogy nem kellene egymást szégyellni. mármint azért nem azt állította, hogy ki kéne tálalni a stúdiónak a kapcsolatukról, de ha mondjuk álruhában vannak, és tudják, hogy senki sem ismerheti fel őket, nem értette miért kell leplezni a viszonyukat.
- Jongie. Ne csináld már! - érte be YoungJae a fiatalabbikat, aki úgy csinált mintha meg sem hallotta volna őt, csak ment tovább. Az énekes ekkor megfogta a kezét, megállítva párját, aki unott arccal fordult vissza.
- Yeobo~. Utálom amikor ilyen vagy. - mondta.
- Mégis milyen? - sóhajtott fel JongUp.
- Ilyen. Nézd, tudom, hogy utálod amikor nem vállalom fel a kettőnk közt lévő kapcsolatot, de... - próbálta megtalálni rá a megfelelő szót, mikor JongUp sziklaszilárdan befejezte helyette.
- Szégyenled, hogy egy pasival jársz.
- Ilyet nem mondtam.
- Akkor mégis mi a bajod? - rántotta el a kezét ingerülten a fiatalabbik. - Azzal persze tudsz foglalkozni, hogy Zelo és Yongguk összejöjjenek, de velünk mi lesz? Nem érted meg, hogy szeretlek? Ez neked semmit sem jelent? Mi ebben a szégyen? Hogy ami a lábam között van az lóg?
- Én nem... - egyszerűen nem tudott mit mondani JongUp kirohanására. Biztos volt benne, hogy ezek az érzések már jó ideje gyűltek és gyűltek a fiúban, de eddig csak tűrt. YoungJae percről percre szánalmasabbnak érezte magát, ahogy eszébe jutott, hányszor lökte már el magától JongUp-ot, ilyen helyzetekben. Amikor összejöttek, azt a banda elöl is titkolni akarta.
-------------------------------FlashBack-------------------------------
Egy hűvös téli este volt. A B.A.P. egy esti adásban volt vendégszereplőként meghívva. Csakhogy YoungJae sikeresen lebetegedett, és JongUp hősiesen vállalta, hogy otthon marad vele, hogy ne legyen egyedül. Bár sok időbe telt ezt elintézni, Yongguk mégis megegyezett a stúdióval, hogy had maradjanak otthon. YoungJae és JongUp, akkor még csak egy hete, hogy jártak.
Éppen a társaikat nézték a tévében, amikor JongUp váratlanul megcsókolta az idősebbiket. YoungJae elpirult, és ellenkezni próbált, a feje fájt és a láz is gyötörte, így nem igazán volt kedve ilyesmikhez, de a makacs táncos nem engedett neki, és hamarosan ő is benne volt a dologban. Kisvártatva megszabadultak a ruháktól is, és egymásba gabalyodva feküdtek az ágyon. YoungJae meg is feledkezett betegségéről, már csak a szerelem láza fűtötte belülről.
JongUp fölé térdelt, és ajkaival az idősebbik kulcscsontján játszadozott. Nyelve végigsiklott a nyakán, a szegcsontján, egészen a köldökéig. YoungJae úgy érezte, menten felrobban. Nem tudta mennyi idő telhetett el, és az se tűnt fel neki, hogy a műsornak időközben vége volt. Tulajdon képpen nem is érdekelte.
JongUp, óvatosan a szájába vette már kemény tagját, ami egy hatalmas nyögésre késztette YoungJae-t. Bizsergés indult meg a testén, és a szívét elöntötte a szeretet meg a vágy. Igaz is, milyen rég vágyott már arra, hogy a fiatalabbik ilyeneket csináljon vele. Éppen ezért volt annyira hihetetlen, hogy ez történik köztük. Ekkor megszólalt a csengő. Riadtan néztek egymásra, majd villámgyorsan öltözni kezdtek. Csakhogy a zár kattant, és pár pillanat múlva, a B.A.P. meglepődve látta, ahogy YoungJae egy szál alsógatyában, teljesen elpirulva ült az ágyon, míg JongUp legalább farmerben állt mellette. A többi ruhadarab pedig szanaszét hevert a földön.
- Itt meg mi folyik? - kérdezte Yongguk rosszalló tekintettel. YoungJae be pánikólt, fogalma sem volt arról, hogy mégis mit mondjon hyung-jának.
- Izé...Mi csak... meleg volt és... - kezdett bele az értelmetlen magyarázkodásba, még jobban elpirulva, maga alatt vágva a fát. Tudta, hogy milyen nevetségesen nézhetett ki. Ekkor JongUp megfogta a kezét, és biztatóan megszorította,
- Srácok. Azaz igazság, hogy mi már vagy egy hete, hogy együtt vagyunk. - JongUp számított rá, hogy mi lesz a többiek reakciója, akik leesett állal bámultak rájuk, mint valami földönkívülire. Kellett pár perc, míg végre Zelo fülig érő mosollyal a nyakukba ugrott.
- Hyuuuuuuung! Sok boldogságot! - puszilgatta össze két társát, akik nevetve fogadták a kedves gesztust. Bár a többiek kicsit tartózkodtak, de végül ők is beadták a derekukat.
- Na gyertek ide ti kis buzik! - sóhajtott fel mosolyogva Yongguk, majd Himchan-al és DaeHyun-al együtt, odamentek az ölelkező fiúkhoz, és ők is csatlakoztak. YoungJae akkor értette meg, hogy a családjában, mindig megbízhat.
-------------------------------FlashBackEnd-------------------------------
Ahogy az emlékek elárasztották YoungJae agyát, akaratlanul is elmosolyodott, és csak állt ott mint egy idióta. JongUp furcsállóan nézett rá, és már épp indulni akart volna, amikor az idősebbik visszarántotta, és megcsókolta. A csók hosszas volt, és nyálas, arról nem is beszélve, hogy JongUp mennyire meglepődött.
- Soha ne mondj olyat, hogy én szégyellek téged, vagy hogy megbántam, hogy egy fiúba lettem szerelmes. - suttogta YoungJae, ahogy vége szakadt a csóknak. - Te voltál a legjobb döntés az életemben, és az, hogy beléptem a B.A.P.-be.
- Jagiya~. Szeretlek. - mondta még JongUp, mielőtt újra szerelmes csókba olvadtak volna össze.