6. Fejezet: Féktelen szerelem

- A pi-csá-baaaaa! - üvöltött fel JongUp, arcát a tenyerébe temetve. a B.A.P. és a Block B egy elegánsabb - és az átlagnál jóval drágább - kocsmában üldögéltek, Himchan laptopja körül. Mielőtt eljöttek volna, Kyubok telefonját a dorm-ban hagyták, gondosan elrejtve egy cserép mögé, hogy azon keresztül, minden eseményt soron tudjanak követni, bár most úgy voltak vele, hogy ez értelmetlennek bizonyult. JongUp szó szerint kiborult a gondolattól, hogy végre majdnem megcsókolták egymást, erre az a nyomorék izomfej leader-ük, mindent elrontott.
- Nyugodj már meg! - szólt rá DaeHyun egy sóhaj kíséretében. - Végül is valamilyen szinten, sikernek könyvelhetjük el a történteket.
- Mondjuk mit vártatok Yongguk-tól? Ti is tudjátok, hogy a büszkesége mindennél fontosabb számára. - fonta össze a mellkasa előtt a karjait, mindent tudóan Zico.
- Be kell ismernem, Zico mond valamit. - csatlakozott Himchan is, ahogy lecsukta a laptopot. - Yongguk-nál az ilyen pillanatokkor jelez a vészjelző.
- Legközelebb a tervet Zelo-ra tervezzétek, mert ő biztosan nem rontaná el. - mondta Taeil, miközben belekortyolt a frissen kihozott sörébe.
- Igazad lehet. - mondta JongUp, még mindig az arca előtt tartva a tenyerét.
- Mindenesetre legközelebb ha ilyen lenne, nyugodtan szóljatok, szívesen segítünk. - fejezte be a beszélgetést Zico. Ezután kicsit még beszélgettek különböző témákat fejtegetve, majd mindenki fizette a maga részét, és lassan elindultak vissza a dorm-ba.
Mire visszaértek, már éjfél is elmúlt. Arra sem vették a fáradtságot, hogy lezuhanyozzanak, egyből lefeküdtek aludni. Ám Himchan, arra lett figyelmes, hogy amikor bebújt az ágyába, rajta kívül, már valaki más is tartózkodott ott. Száját néma sikolyra nyitotta, és ugrott egyet, miközben védekezés gyanánt, az idegenbe rúgott, aki halkan felszisszent.
- Basszus Himchan, csak én vagyok. - dörzsölte meg a fájó pontot DaeHyun.
- Ja, bocsáss meg! - szégyellte el magát Himchan, de magában megnyugodott, és biztonság érzet fogta el.
A következő pillanatban, a fiatalabbik felült, és száját a visual-éra tapasztotta. az idősebbik meglepődött, de nem húzódott el. Mi értelme lenne? Úgy sem tudna neki ellenállni. az egyedüli dolog ami aggasztotta, hogy úgy vélte, DaeHyun csak kihasználja őt, hiszen jól tudta, milyen független személyiség is a társa. Éppen ezért kizártnak tartotta, hogy bárki mellett is megmaradna, hosszabb időre.
A szívét, pillanatok alatt töltötték meg a rosszabbnál rosszabb érzések, a kétely, a haszontalanság, és a bizalmatlanság. Hiába próbált bízni DaeHyun-ba, egyszerűen nem ment neki. Már épp arra készült volna, hogy eltolja magától a fiatalabbikat, amikor az elhúzódott tőle. Ujjai lágyan cirógatták meg az arcát, ami jól esett neki.
- Miért sírsz? - hallotta a lágy suttogást, alig pár centire a füleitől. Himchan...sír? De miért? Meglepődve kapott az arcához, és megdöbbenve érezte a nedvességet az ujjpercein. Valóban sírt, bár ő maga sem tudta, hogy miért. Ennek ellenére csakúgy kitörtek belőle a szavak, és megállíthatatlanul hadarta a gondolatait, melyeket még magában is elhessegetett.
- Mondd DaeHyun... Jó érzés velem játszadozni? - egészen távolról hallotta a hangját, mintha nem is ő lett volna.
- Tessék? - érezte a döbbenetet a másik hangjában, és elképzelte, milyen arcot vághatott most a fiatalabb.
- Ne mondd, hogy pont te döntöttél úgy, hogy valakibe beleszeress. De ha mégis, azt már nem hiszem, hogy pont egy fiúba, ráadásul pont belém estél volna. Mit akarsz? A barátnőid offline vannak mostanában, így nem tudod kin levezetni a hormonjaidat? Hát kösz de én ebből nem kérek. Te is tudod, hogy én nem vagyok az a "kalandos" típus. Semmi kedvem részt venni az ostoba játékaidban. - fakadt ki Himchan. Ő maga is meglepődött azon, hogy milyen őszintén és... milyen ridegen beszél a fiatalabbal. Hát még DaeHyun! Neki bent akadt a levegő a visual szavai hallatán. El se tudta képzelni, honnan jöttek az idősebb gondolatai. Legszívesebben a képébe ordította volna, hogy neki is vannak érzései, és ő neki is van joga beleszeretni emberekbe, éppen ezért nem érti, hogy miért olyan hihetetlen, hogy pont Himchan-ba lett szerelmes. de tudta, ha ezeket a gondolatokat mind Himchan-hoz vágná, abból valószínűleg csak ő jönne ki rosszabbul. Ellentétben az idősebbikkel, neki volt önkontrollja, és ilyen helyzetekben is, tiszta fejjel végig tudta gondolni, hogy mit kell tennie. Himchan bizonyítékra vár. Arra, hogy DaeHyun bebizonyítsa neki, hogy mennyire fontos neki.
Éppen ezért a fiatalabb bármi válasz helyett, csak ismét megcsókolta az idősebbet, ezzel még jobban meglepve őt. Himchan arra számított, hogy DaeHyun mérgesen otthagyja, hogy belefulladjon a saját könnyeibe, és feleméssze a mindennél tépőbb bűntudat. DaeHyun mégis inkább megcsókolta. Lágyan, sokatmondóan, pont ahogy az előbb.
- Buta... Soha sem mondtam, hogy játszadozok veled. Én mindent komolyan gondoltam. Szeretlek Himchan, és ez soha sem fog megváltozni. - suttogta a fiatalabb két csók között, mielőtt ajkai újra az övéire találtak volna.
Himchan nem ellenkezett. Tudta, hogy egyszer ezért még nagyon haragudni fog magára, de őszintén szólva ő is érzett valamit DaeHyun iránt. Sőt, abban is biztos volt, hogy a fiatalabb érzései tisztábbak az övéinél, de ez most nem számított. Akarta, hogy DaeHyun szeresse őt, hogy vágyjon rá. Éppen ezért naivan és beleegyezően csókolt vissza hagyva, hogy társa nyelve a szájába vándoroljon, és gyengéden simuljon az övéhez. Érezte, hogy teljesen libabőrös lesz, és az ajkai is elzsibbadtak. DaeHyun minden mozdulatából ki lehetett venni, hogy előbb engedélyt kér a szándékai végrehajtásához, amit Himchan persze tétovázás nélkül meg is adott. Jól esett neki, hogy a fiatalabbik figyel arra, hogy ő mit szeretne. Éppen ezért tudta, hogy ami ezután következni fog, az nem szex lesz, hanem szeretkezés, amire mindkettejüknek szüksége van.
DaeHyun lassan nyúlt a visual pólója alá, végigsimítva bőrén, hogy aztán megszabadítsa őt a felesleges ruhadarabtól. Úgy mérte végig az idősebb minden egyes porcikáját a sötétben, mintha egy láda gyémántot raktak volna elé. Finoman csókolt Himchan nyakára, halk nyögést kicsalva ezzel belőle. Himchan DaeHyun hajába túrt, miközben a fiatalabb lejjebb kezdett vándorolni ajkaival, csókokkal beborítva a testét. Körbe nyalta a köldökét, újra sóhajtásra kényszerítve Himchan-t, majd elégedetten tért vissza az idősebb ajkaihoz. először csak a szája sarkát lepte el csókokkal, utána az arcát kezdte puszilgatni, majd óvatosan végignyalt a füle mögötti érzékeny ponton. A visual újra felnyögött, mire DaeHyun ezt egy csókkal jutalmazta. Végignyalt alsó ajkán, majd nyelvével ismét bebarangolta a visual szájának minden zegzugát.
Eközben Himchan megszabadította DaeHyun-t a pólójától, és végigsimított a fiatalabb tökéletes hátán. Érezte, hogy a bőre mennyire forró. Kezeivel az énekes fenekére vándorolt, majd rámarkolt, mire a fiatalabb óvatosan az alsó ajkába harapott. DaeHyun feltérdelt, és kigombolva Himchan gatyáját, a bokszerével együtt húzta le. Az idősebb már merev volt, ami nem lepte meg a fiatalabbat, tekintve, hogy neki is elég szűkös volt már a gatyája odalent. Kezével Himchan tagjára markolt, és lassan húzogatni kezdte rajta a bőrt. Itt volt vége, a visszafojtott diszkrét nyögéseknek. Himchan egyre hangosabbá vált, ahogy DaeHyun gyorsított a keze mozgásán. De a fiatalabb egyszer csak abbahagyta. Úgy gondolta, hogy az hatalmas repedést jelentene büszkeségén, ha hagyná, hogy Himchan a keze által élvezzen el úgy, hogy gyakorlatilag ő semmit sem csinált. Éppen ezért, villámgyorsan szabadult meg a maradék ruháitól. Tudta, hogy nem eshet csak úgy neki az idősebbnek, hiszen majdnem hogy biztos volt benne, hogy a visual-nak még soha sem volt dolga más fiúkkal. Benyálazta mutatóujját, és lassan kezdte feldugni a id[sebbnek. Érezte, hogy Himchan egy kissé ellenkezik, de mégis, aránylag zökkenőmentesen fogadta be a kezét. Lassan kezdte mozgatni az ujját. Himchan kicsiket nyögdécselt, és észre sem vette, hogy idő közben DaeHyun két ujját is társította. Fura volt, de nem érzett fájdalmat, csak egy kis feszítést. Egyedül a kéj és a vágy özönlötte el a testét. Mikor DaeHyun úgy gondolta, hogy az idősebb kellően elő lett készítve, ismét fölé mászott, és megcsókolta. Eközben tagját Himchan nyílásához igazította, és lassan kezdett belé nyomulni. Egyszer csak Himchan, szinte felsikoltott. DaeHyun már teljesen benne volt, de mégis, most nagyon feszítette. Amikor az ujjaival csinálta, nem volt ilyen fájdalmas. ezek szerint a fiatalabbik tagja jóval hosszabb az ujjainál, és a vége, szűz területbe hatolt.
- Olyan forró vagy belül Himchan...Ngh...Annyira jó... - Himchan érzete a fiatalabbik hangján, hogy lehunyta a szemeit, és valóban élvezi. Ez megnyugtatta, és megpróbált ellazulni. Karjaival átölelte DaeHyun nyakát, és lehúzta magához egy csókra, hogy addig is szokja az idegen érzést magában. Kisvártatva váltak csak el egymástól.
- Kezdj el mozogni! - suttogta Himchan, majd megpuszilta társa száját, aki rögtön eleget tett kérésének. Lassan kezdett el mozogni, ügyelve arra, nehogy fájdalmat okozzon az idősebbnek. A visual nyögdécselt, meg sem próbálva visszafogni a hangját, mert tudta, hiába próbálkozna.
DaeHyun egyre gyorsabban mozgott benne, és ő is nyögdécselt, mikor mindkettőjük teste megfeszült, és egyszerre élveztek el, egy hatalmas nyögés kíséretében.
DaeHyun pihegve feküdt be Himchan mellé, és betakarta magukat, majd magához ölelte az idősebbet.
- Szeretlek. - suttogta még utoljára a fiatalabbik, még mielőtt mindketten az álmok mezejére tértek volna. Himchan-t nem érdekelte, hogy belülről teljesen kitölti DaeHyun élvezete, vagy hogy mindkettejük hasát összekente a sajátja. Abban a pillanatban boldog volt, és teljesnek érezte magát. Nem érdekelte mit hoz a holnap. Most ott volt vele DaeHyun, és csak ez számított.