7. Fejezet: Egyszer volt, hol nem volt...

- Aú! - kapott a fejéhez idegesen Zelo, ahogy egy cipő vágódott a tarkójához. - Mi a rák bajod van? - rivallt rá szikrázó tekintettel, a támadójára. Yongguk kifejezéstelen arccal, karba tett kézzel nézett rá vissza, szeméből semmiféle érzelmet nem lehetett leolvasni. Azért a szája sarkában egy egészen apró kis mosoly görbült, hiába próbált komoly maradni.
- Megint elrontottad. - vágta rá a leader.
- Ez nem igaz. Most pont eltaláltam. - Yongguk elgondolkodott, visszaidézve a történteket.
- Valóban... most az egyszer tényleg nem hibáztál. - tűnődött el az idősebbik.
- Élvezed igaz? - fújtatott Zelo, miközben visszaállt a kezdőpozícióba. Délután három volt már, és Yongguk-al reggel nyolc óta gyakorolták a koreográfiát a következő fellépésükre, egy rövidebb számhoz, amit kifejezetten arra az egy eseményre írtak. Pontosabban Zelo a tüdejét is kiköpte az edzés alatt, míg társa csak felügyelte a mozdulatait. Zelo kételkedni sem mert abban, hogy Yongguk esetleg nem tudja tökéletesen a táncot. Az idősebb profi volt, ebbe egyikük sem köthetett bele soha. Mindig pontosan tudta, hogy mi a dolga. Ettől függetlenül, a maknae-nak, bőven elege volt már a leader-ből, aki minden egyes elrontott lépése után, valamiféle tárgyat vágott a fejéhez, mint például egy dezodort, cipőt, vagy éppenséggel egy tusfürdős flakont, amiről meg volt győződve, hogy Yongguk kifejezetten a dobálózás céljából hozta el a dorm-ból.
Zelo megpróbált koncentrálni, ahogy a zene elindult. A többi lépésre most nem annyira figyelt, így kisebb hibákat azokban is ejtett, de a legnagyobb gondot egy láb kombi jelentette számra, amibe eddig mindig belegabalyodott. Bármennyire is figyelt arra, hogy ne rontsa el, ismét elhibázta a lépést. Yongguk sóhajtva állította le a zenét. A maknae a fejére szorította a kezeit, védve magát az újabb csapódás elől, de ezúttal semmit nem érzett. Meglepődve pillantott az előtte lévő tükörbe, hogy meggyőződjön róla, hogy az idősebbik nem arra vár e, hogy megtörjön a "védelme". Ám Yongguk nem mutatott semmi gyanús jelet. Zelo mögé lépett, és óvatosan eltolta a kezeit a fejéről.
- Állj be a kezdőpozícióba! - utasította lágy hangon, mégis határozottan a fiatalabbikat. Zelo engedelmesen tette amire a leader utasította. Yongguk megfogta a maknae karcsú derekát, és utasította, hogy kezdje el a táncot. Zelo nyelt egyet, leküzdve ezzel a torkában egyre növekvő gombócot, és táncolni kezdett. Amikor a kombira került a sor, Yongguk saját lábát az övéi közé tette, kitámasztva ezzel Zelo lábfejét, és derekánál besegítve a mozgásba, megcsináltatta vele a lépést. Zelo hitetlenkedve nézett a tükörbe. Yongguk tényleg tudott valamit, hiszen ezúttal tényleg nem hibázta el.
- Jól van, most csináld meg egyedül! - lépett el a leader a maknae-től, és elindította a zenét. Kissé lassabban a kelleténél, de Zelo végre megcsinálta a mozdulatot. Yongguk elégedetten bólintott, mire Zelo elmosolyodott. Mindig örült, amikor az idősebbik szemében, meglátta az elégedettséget, hiszen akkor mindig tudta, hogy tényleg jól csinálja amit csinál.
Párszor még elismételték a lépéseket, aztán visszaindultak a dorm-ba.
Mikor visszaértek, mindketten lezuhanyoztak. Este öt volt, nem nagyon tudtak még lepihenni. A többieknek még mindig tartott az aznapi programjuk, Himchan-nak JongUp-nak és DaeHyun-nak talkshow-juk volt, YoungJae meg elment Kyubok-al vásárolni, hogy addig is ne unatkozzanak.
- Hyuuuuung! Bemegyünk a városba? - oldalazott be a nappaliba Zelo, frissen, tiszta ruhába öltözve, és lehuppant Yongguk mellé.
- Most? - kerekedett el a leader szeme. - de a többiek mindjárt hazaérnek. - Zelo megvonta a vállát.
- És? Nélkülünk is ellesznek itthon. Naaaa....kérleeeeek! Nagyon unatkozom. - győzködte az idősebbet, míg végül az beadta a derekát, és sóhajtva feltápászkodott a kanapéról.
- Jól van, de csak egy picit, és siessünk, hogy időben hazaérjünk!
_________________________________________________________
- Wow hyung! Nézd azokat a gumicukrokat! - csillogott fel Zelo szeme, miközben egyik kezében egy vattacukrot, másik kezében Yongguk kabátjának ujját szorongatta, és egy kirakathoz rángatta az idősebbiket. Este volt már, de a városban sokan nyüzsögtek. A tér, ahol sétáltak, ki volt világítva, és mindenütt kis csapatokba rendeződtek a fiatalok. A tér közepén egy kivilágított szökőkút állt, melynek a peremén párok foglaltak helyet. Yongguk szeme egy kissé elidőzött a szökőkúton, miközben a maknae berontott az üzletbe, és pár pillanat múlva, egy zacskó gumicukorral tért vissza. Yongguk ránézett, és nem tudott megállni egy mosolyt. Zelo fekete parókája egy egészen picit elcsúszott a sapkája alatt, sálára rátapadt a vattacukor, amin még mindig nyűglődött a fiatalabb. Yongguk-on is egy fekete paróka volt, és egy fekete keretes állszemüveg, ami be kellett ismerni, piszok jól állt neki. Zelo kérdőn nézett a leader-re, ahogy leesett neki, hogy őt mustrálja.
- Mi van? - kérdezte zavartan.
- Tudod... elég hülyén nézel ki. - válaszolta erre Yongguk, még mindig mosolyogva, lágy hangon, mire a maknae tettetett sértődöttséggel fújtatott egyet. Ő is pontosan tudta, hogy a leader, nem komolyan mondta.
Zelo, válasz helyett inkább a szökőkúthoz rángatta az idősebbet, és leültette a szélére, majd ő is mellé ült. Megkínálta őt a felhalmozott édességhegyből, amit Yongguk hálálkodva el is fogadott.
Jól érezték magukat, hosszasan beszélgettek a szökőkútnál, észre sem véve azt, hogy idő közben kiürült a tér, és a sötét égen, szürke felhők kezdtek tolongani, pár pillanat múlva pedig szakadni kezdett az eső. Yongguk és Zelo nevetve rohantak be az árkádok alá. Az üzletek már zárva voltak, így esélyük sem lett volna bekéredzkedni valahová. Nincs mit tenni, meg kellet várniuk még lecsillapodik a vihar, ami úgy tűnt inkább egyre inkább szakadt. Yongguk csalódottan tanulmányozta a hulló esőcseppeket, míg Zelo az idősebbik arcára szegezte tekintetét. A leader-nek erős, férfias vonásai voltak, amik az esti fényekben sokkal élénkebbnek tűntek. Hosszasan figyelte az idősebb szemébe hulló sötét tincseket, ami hiába tudta hogy nem az igaziak, attól még nagyon természetesen hatott. Yongguk tudta, hogy Zelo leplezetlenül őt nézi, és kényszerítenie kellett magát, hogy ne nézzen a fiatalabb szemeibe, mert félt, hogy máshogy sülnének el a dolgok. Zelo amikor észre vette, hogy a leader mennyire zavarban van, ő is zavarba jött, és elpirulva kapta el a fejét. Csak a kopogó esőt tanulmányozta. Ekkor váratlanul ujjakat érzett az állánál, és a kéz tulajdonosának irányába nézett, de ideje se volt felfogni mi történik, mivel Yongguk szája már az övét érintette. Csak egy szájra puszi volt semmi komoly, akár baráti gesztus is lehetett volna, de Zelo mégis egész testében bele remegett. Mielőtt megszólalhatott volna, már jött is a következő puszi, a következő, és a következő, végül pedig egy nyelv siklott végig Zelo alsó ajkán és óvatosan befurakodott a szájába. A maknae egy pillanatra úgy érezte nem kap levegőt. Yongguk... Megcsókolta őt? Helyes ez így? ugyan kit is álltat?! Már nem tud ellene mit tenni. A csók hosszú volt, és sokat mondó. Idő közben a leader oldalra döntötte a fejét, hogy jobban hozzáférhessen a fiatalabb szájához. Percekig csinálták ezt, majd egyszer csak elváltak. Zelo vágyakozóan csillogó szemekkel mosolygott Yongguk-ra, de a mosolya hamar le is fagyott, ahogy meglátta az idősebb arckifejezését. A leader lesütötte a tekintetét, és szégyenkezve bámulta a cipője orrát.
- Erről inkább ne szólj senkinek! Nem kellett volna megtörténnie. - közölte Yongguk ridegen, kifejezéstelen hanggal. Ebben a pillanatban Zelo úgy érezte, meg bírná ölni az idősebbet. Haragtól, és szomorúságtól vezérelve, egy hatalmasat kevert le az előtte állónak. A leader egy pillanatra tátott szájjal nézett a maknae szemeibe, amelyek könnyektől csillogtak. Yongguk arca sajogni kezdett, és őszintén meglepődött. Zelo erőt véve magán nyelt egyet, ezzel leküzdve könnyeit, és az egyre növekvő gombócot a torkában.
- Őszintén dögölj meg bang YongGuk! - kiabálta, azzal határozott lépésekkel elsétált az esőbe, maga se tudta hova.