1. Fejezet: Összeesküvés

- Choi JungHong! Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy egyedül kell becipelnem ezt a sok vackot? - rivallt rá a fiatalabbra Yongguk, ahogy kinyitotta a kocsi csomagtartóját. A maknae hisztis arccal állt oda a raper elé, és nem tetszését kifejezte, egy nyelvöltéssel.
- Még egy ilyen, és leharapom! - fenyegetőzött a fiú, ahogy sóhajtozva, három nagy bőröndöt pakolt ki a csomagtartóból. Az egyszerű fehér trikóban amit azon a forró nyári napon viselt, tökéletesen kirajzolódtak karizmai, ahogy a nehéz csomagokat emelgette. Bőrén izzadságcseppek gyöngyöztek. - Különben is! A te öcséd jön látogatóba. - fújtatott tovább Yongguk, de megadóan kezdett húzni két bőröndöt, a harmadikat -ami inkább egy nagyobb sporttáskának minősült- a vállára kapták. Zelo izgatottan nézte, ahogy az idősebbik fiú elindul felfelé, a dorm lépcsőjén, a súlyos csomagokkal. Hiába, kissé bűntudatot érzett, hogy szeleburdi kisöccsét bekönyörögte a banda úgymond "fenségterületére", de ezt az érzést felülmúlta, a mindennél erősebb türelmetlenség. Zelo, már három éve nem látta Choi Kyubok-ot, ami őszintén szólva eléggé megviselte őt. Igazából nem is a B.A.P. miatt váltak szét útjaik, hanem azért, mert Kyubok egy speciális művészsuliba ment továbbképzésre Angliába, mikor még csak épphogy betöltötte a tizenkettőt. Zelo-nak természetesen borzalmasan hiányzott a kis vakarcs, de egyben örült is, hogy mindkettőjüknek nagy lehetőségek adódtak az életükben.
Yongguk éppen ekkor próbálta valahogyan könyökkel kinyitni az amúgy gombkilincses ajtót, mikor az váratlanul kivágódott, és a leader orrába csapódott, aki elejtve a bőröndöket, az arcára tapasztotta a kezét.
- Oh, bocsáss meg Hyung, nem láttalak! - lépett ki Himchan, a szitkozódó Yongguk mellé, és összeszedte az elejtett bőröndöket, majd hősiesen átvállalta a feladatot, hogy bevigye a vendégszobába őket. Igaz, Kyubok gépe csak holnap érkezik meg, a csomagokat már előre küldték, hogy ne keljen már azzal bajlódni.
Eközben Zelo, a sebesült vezető segítségére sietett, és beterelte őt a konyhába, ahol egy elég nagy jégakkut szedett elő a mélyhűtőből, és közeledni kezdett vele Yongguk felé, aki eközben letelepedett az étkezőasztalhoz, és egyik kezét az orrára tapasztva, másikat tiltakozva előre nyújtva, megállította a maknae-t.
- Eszedbe ne jusson, hogy azt a hat kilós cuccot az orromra rakod! - mondta a leader, fenyegetőzve.
- De Hyung, nincsen jégkocka és ez az egyetlen megoldása annak, hogy ne maradjon nyoma. - Yongguk feladóan felsóhajtott.
- Inkább hozd ide azt a zacskó mirelit zöldséget amit a múltkor vettünk! - utasította Zelo-t, aki engedelmes kiskutya módjára már hozta is az említett zacskót.
- Jut eszembe! YoungJae és JongUp mégis hol a bánatban leledzenek? - kérdezte a maknae, miközben gondosan ellátta hyung-ja orrát.
- Tudja a franc, biztos megint turbékolnak valahol. - forgatta a szemeit Yongguk. Erre a mondatra Zelo-nak a szíve ugrott egyet, és az arcába pír szökött. Tudta jól, hogy YoungJae és JongUp már régóta együtt vannak, és tökéletesen elfogadta őket sőt, egyenesen repesett az örömtől amikor megtudta a nagy hírt, de akkor is, kissé kínosnak érezte, hogy erről beszéljenek, mintha csak kibeszélnék a két társát.
________________________________________________________
Eközben persze az említett kis párocska, egy privát kávézó fülkéjében üldögéltek, és elég bizarr témáról folyt a szó. Pontosabban egy fogadásról. YoungJae nevetve fonta össze ujjait JongUp-éival, az asztalon.
- Nem, nem, nem... nincs igazad. - hahotázott YoungJae.
- Yeobo~. Dehogyis nincs. Figyeld meg. Mire a kiskrapek elmegy, össze fognak melegedni. Biztos vagyok benne.
- Én ebben nem hiszek Jongie. Szerintem kell még nekik egy kis idő. De abban igazad van, hogy ez a dolog, Kyubok távozása után, már biztos el fog kezdődni. - JongUp kaján mosolyra húzta a száját.
- Fogadni akarsz jagiya? - kérdezte.
- Legyen. Ha nyerek, megveszed nekem azt a cipőt, amit a múltkor kinéztem.
- Rendben. De ha én nyerek, akkor el kell vinned egy wellness hotelbe, egy teljes hétvégére.
- Aigoo~! Ez nem ér. Én is szeretnék egy wellness-es hétvégét. - biggyesztette le durcásan az alsó ajkát YoungJae, mire JongUp áthajolt az asztal fölött, ujjaival óvatosan felhajtva az idősebbik fejét, és a szemeibe nézett.
- Ilyen az élet cicám. - mondta, azzal érzékien megcsókolta a vaj puha, édes, ismerős ajkakat. Ahogy nyelveik egymáshoz simultak, a szívük együtt dobbant, és JongUp úgy érezte, hogy -bár vagy már milliomodszorra- ismét beleszeretett abba a személybe, akit Yoo YoungJae-nek hívnak, és akit akár élete végéig is csókolt volna...
És hogy mi is volt az amin fogadtak? Nos, Zelo és Yongguk kapcsolata, amiben biztosak voltak, hogy egyszer -nem is olyan sokára- teljesen más irányba fog terelődni.
______________________________________________________________
Elérkezett a másnap reggel. Zelo izgatottan pattant ki az ágyából, a vekker hangjára, és úgy ahogy volt, egy szál bokszerben berontott a szomszéd szobába, ahol Yongguk még az igazak álmát aludta.
- Annyeong hashimnikkaaaaaaaaaa! - csapódott ki az ajtó, és a felpörgött maknae, beugrott a morcosan hümmögő leader ágyába, és a hátára ülve, ugrálni kezdett rajta, akár egy öt éves, mire az idősebbik megelégelve a túlzott energiabombát ezekben a korai órákban, felült, és megfogta Zelo vállait, és a szemébe nézett. Zelo kissé elpirult, de állta a haragos pillantásokat.- Choi JunHong... - a maknae már tudta, hogy Yongguk éppen nem egy szép monológba akar belekezdeni, hiszen csak olyankor hívta őt a teljes nevén, ha haragudott rá. - Én megértem, hogy ma jön meg a kisöcséd, és tudom, hogy megígértem, hogy elviszlek téged a reptérre és együtt elhozzuk őt, de tudod bármilyen hihetetlen is, a csontjaim nincsenek gumiból, hogy ugrálj rajtuk, és úgy érzem, ez alatt a reggeli akciód alatt, négy csigolyámtól sikeresen elbúcsúzhatok. - mondta a leader tettetett higgadsággal a hangjában, és grimaszolva megforgatta a nyakát. Ezután csak néma csöndben ültek, és Zelo csak most vette észre, hogy mindketten csak fehérneműben vannak, és ő történetesen Yongguk ölében ül, már percek óta, és a szituáció kezdett egyre kínosabbá válni. Zelo elpirulva mászott le a vezetőről, majd elindult a szobaajtó felé.
- Hyung, te csak készülj el nyugodtan, addig szólok Himchan Hyung-nak is, hogy csináljon kaját, mire Kyubok megérkezik! - mondta, azzal már ki is lépett a szobából, magára hagyva a rappert. Ezután Himchan-hoz kopogott be, aki meglepetésére már ébren volt, és megbeszélték, hogy mit egyenek, mire visszaérnek a reptérről. Ezután Zelo felöltözött, és kisétált a kocsihoz, ahol Yongguk a kocsi orrának dőlve, már várta őt. Amikor meglátta közeledő alakját, beült a kocsiba, és megvárta, hogy a fiatalabb is csatlakozzon hozzá. Alig fél óra alatt kiértek a reptérre, ahol egy órás várakozás után, végre megérkezett Kyubok is. Csak egy kisebb bőrönd volt nála, ami az utazáshoz kellett. Zelo boldogan ölelte át kisöccsét, aki nagy meglepetésére, alig volt alacsonyabb nála pár centivel, és most hogy így közelebbről nézve, megszólalásig hasonlított bátyjára azzal a különbséggel, hogy a raper fürtjei ki voltak szőkítve, és valamivel hosszabbak is voltak Kyubok-énál, nem is beszélve az elegáns fekete keretes szemüvegről, ami úgy passzolt a fiú formás arcához, mintha ezzel született volna. Viszont az alakja, az arcformája, tagadhatatlanul Zelo-é voltak. Bizony ezalatt a három év alatt Kyubok megnőtt, kész férfi vált belőle, ahogy a maknae végre jobban megnézhette, mikor végre kibontakoztak az ölelésből. Ő maga sem értette, hogy mitől van úgy oda, hiszen öccse 16. életévét taposta. Fekete ballonkabátot viselt, fehér-fekete csíkos sállal, és hóna alatt egy dossziét cipelt. Zelo-nak be kellett ismernie, hogy Kyubok már nála is felnőttesebben néz ki, de pontosan tudta, hogy jellemben ugyanaz a kisfiú maradt amilyen volt, csakúgy ahogy ő is, mondhatni ez olyan volt, mint egy családi vonás.
Kyubok kezet fogott Yongguk-al, és elindulta visszafelé. A kocsiban Kyubok hosszasan mesélt Angliáról, és a suliról ahova járt, amit a két raper kíváncsian hallgatott.
Miután végre visszaértek a dorm-ba, Zelo megmutatta öccsének a vendégszobát, majd bemutatta őt a többi tagnak is, akik mosolyogva fogadták az új vendéget. Mikor nagyjából lecsillapodtak az utazás utáni elintéznivalók, a kipakolás, a szabályok egyeztetése, az ismerkedés...stb, Himchan egy kész, terülj-terülj asztalkámmal várta a többieket. Zelo szokás szerint Yongguk mellett ült, velük szembe kapott helyet Himchan és Daehyun között Kyubok, mellettük pedig a YoungUp párocska ült. Egy váratlan pillanatban azonban Yongguk kiszemelt magának egy falatot Zelo tányérján, amit egy hirtelen mozdulattal, sikeresen meg is szerzett.
- Aigoooooo~! Hyuuuung! Azt add visszaaaaa! - kapálózott idegesen a maknae, és ahogy a leader győzelemittasan a szájához emelte volna a kaját, Zelo még időben elcsórta a falatot, a saját szájával.
- Most nézd meg Rookie összenyálaztad a pálcikámat! - fintorgott tettetett undorral Yongguk, mire Zelo pokoli kacajjal felröhögött.
- Hahaha! És az ördögi kis herceg ismét győzedelmeskedett! - állt fel a székre a maknae, pálcikáit az ég felé tartva. - Térdre alattvalók! - erre Yongguk is felállt saját ülőalkalmatosságára, és Zelo fejét a hóna alá szorítva összeborzolta a fiú haját, aki lányos módon sikongatni kezdett.
- Hát mit ne mondjak, ön bazira meggyőző "kis herceg uram". - nevetett Yongguk. A banda többi tagja is röhögött, társaik hülyeségein. Zelo-nak végre sikerült kiszabadulnia a raper szorításából, és tettetett haraggal nézett az idősebbikre.
- Tévedtem. Yongguk Hyung nem az alattvalóm... őt lefokoztam rabszolgává. - jelentette ki fapofával a maknae.
- JunHong oppa! - szakította félbe őket Kyubok. - Akkor ti most jártok? - kérdezte értetlenkedve a fiú, tekintete a két személy között cikázott. Egy pár pillanatig csak csend volt és hullaszag, mire Yongguk és Zelo egyszerre törtek ki nevetve. De ami a legfurább volt, hogy ezt az egészet, a banda semelyik tagja nem találta viccesnek, sokkal inkább kíváncsian néztek a két srácra, amit a leader észre is vett.
- Na jó gyerekek, egyet tisztázzunk most és mindörökké! Én és Zelo, nem vagyunk szerelmespár. - jelentette ki komoly hangon. Zelo helyeslően bólogatott, mire a banda többi tagja, beleértve Kyubok-ot is, hitetlenkedve, nem túl meggyőző módon, mosolyogva kezdtek hümmögni.
_____________________________________________________________
Kajálás után, a YoungUp páros, ravaszan mosolyogva, hívták félre egy kis "beszélgetésre" Kyubok-ot, aki kíváncsian követte őket a nappaliba. A két bandatag, egy mozdulattal leültették a kanapéra, és leültek vele szembe. Pár percig csak mosolyogtak, majd JongUp belekezdett a mondandójukba.
- Oké... először is... Téged zavrna ha Zelo-ról kiderülne, hogy Yongguk-al jár? - kérdezte suttogva, mire Kyubok megvonta a vállát.
- Ugyan miért zavarna? Különben is, ez az ő élete, és én tökéletesen elfogadnám, ha meleg lenne. Amúgy is, eddig abban a hitben éltem, hogy ő és Yongguk hyung, már jó ideje együtt lehetnek, azok alapján, amiket Junie mesélt videóchat-en. - erre a mondatra YoungJae kissé hangosabban felkuncogott, mire JongUp türelmetlenül lecsitította, nehogy lebukjanak.
- Rendben. Akkor viszont mit szólnál ahhoz, hogy valahogyan elérjük, hogy a bátyád és Yongguk összejöjjenek? - kérdezte, ördögien csillogó tekintettek JongUp.
- Én benne vagyok de hogyan? - kérdezte Kyubok, mire a YoungUp párocska még ördögiebben összenézett, majd vissza a fiúra.
- Nos Kyubokie~...ez egy hosszú, és elég eszelős terv lesz, úgyhogy figyelj szépen... - mondta gyanúsan vigyorogva YoungJae, és ebben a percben, ördögibb volt, mint az "ördögi kis herceg" valaha is volt....