2. Fejezet: Az első csapda

(Ez a fejezetkép lett az eddigi kedvencem ~>w<~ és végre megoszthatom veletek :D De most komolyan... DaeHyun milyen szexisen néz már xD az a "most felcsinállak" fej x'''D Na jól van, ne számítsatok ennél értelmesebbre ebben a fejezetben >< Jó olvasást! ^^)

Himchan a szobájában üldögélt az ágyán, miközben egy könyvet bámult. Eredetileg olvasni akart, de sehogy sem tudta beleélni magát a történetbe. Hogy miért is nem?
----------------------------------------------FlashBack---------------------------------------------
Himchan éppen a konyhában tevékenykedett. A lábosban már forrt a víz, és ő éppen szeletelte a zöldségeket. Ennél több esze is lehetett volna, hiszen így lehet, hogy odaég a kaja és mehet az egész a szemétbe. Ekkor megjelent a helyiségben DaeHyun, nagyokat ásítva. Látszott rajta, hogy csak most kelt. Himchan kérdőn fordult felé, miközben a zöldségeket belekotorta a vízbe.
- Annyeong hashimnikka! Hogy aludtál? - kérdezte Himchan, mikor egy váratlan pillanatban a fiatalabb hátulról hozzásimult, és átkarolta vékony derekát.
- Yeobo~ jól. - mondta DaeHyun. Himchan-t kirázta a hideg, ahogy megérezte az énekes forró leheletét a hátán. - Nincs itthon senki?
- N...nincs. - hebegte Himchan, majd rögtön átkozni kezdte magát a dadogása miatt. És mégis... Mi a fenét művel DaeHyun? És ő miért nem húzódik el tőle? - Elmentek Kyubok-ért a reptérre. - folytatta a magyarázkodást a visual.
- Értem. Hyung... - kezdett bele a mondanivalójába negédes hangon DaeHyun, mire Himchan meglepetten fordult hátra.
- Hm?... - kérdezte, mire a következő pillanatban DaeHyun ajkai az övéihez tapadtak, és gyengéden kezdték szívogatni. Himchan meglepődött. Sokkal inkább ledöbbent, és pont ezért, naiv módon vissza is csókolt a fiatalabbnak.
- Sze-ret-lek. - tagolta DaeHyun mosolyogva, ahogy elváltak egymástól, majd kioldalazott a konyhából. Himchan meg csak állt ott mint egy darab fa, és majdnem oda is égette a kaját.
------------------------------------------------FlahBackEnd---------------------------------------
Himchan elpirulva kezdett forgolódni az ágyán.
- Istenem ez olyan kínoooos... Hogy hagyhattam, hogy DaeHyun csak úgy ilyet tegyen velem?! - temette az arcát a párnába, miközben a könyvet a földre hajította, mielőtt valami nagyobb kárt okozna benne úgy, hogy még végig szeretné olvasni. Pontosan tudta, hogy DaeHyun valószínűleg meleg, mivel eddig csak fiúkkal csinálta... Uram ég! Mégis miken gondolkozik? És az a hülye törpe miért pont őt szemelte ki magának? Tele volt kérdésekkel, azt se tudta hol áll a feje. Nagyot sóhajtva fordult a hátára, és a plafont kezdte bámulni, miközben azon kezdett el gondolkodni, amit JongUp osztott meg vele nemrég, hogy milyen tervet eszeltek ki arra, hogy hogyan hozzák össze Zelo-t és Yongguk-ot. A tervvel pontosan tisztában is volt, és bele is egyezett a dologba, de mégis ott volt az a "DE", hogy akkor ez az egész azt jelenti, hogy az egész banda homokosokból áll? Na nem mintha ezt bánta volna, hiszen ő maga sem éppen vonzódott a lányokhoz, de aztán lelki szemei előtt látta a képet, ahogy rózsaszín tütüben ugrándoznak a színpadon, és Yongguk úgy köszön el a koncert végén, hogy "Jóéjt édeskéim", majd puszikat kezd küldözgetni. Tudta, hogy ekkora baromság még a mesékben sem fordulna elő, és maga sem értette, hogy miért fantáziál ilyen hülyeségeken, de valamiért mégis tartott a dologtól, hiszen mi történne, ha a stáb rájönne a bandán belüli szerelmes szálakra? Még gondolni sem mert erre. Ekkor kinyílt az ajtó, és YoungJae dugta be a résen a fejét.
- Gyere gyorsan, itt az idő a terv első lépésének végrehajtásához. - kacsintott az énekes, azzal meg is várta, míg Himchan kikászálódik fekvőhelyéről és csatlakozik hozzá.
_____________________________________________________________________
Zelo éppen csak ért vissza egy táncpróbáról, és fáradtan esett be az ajtón. Minden egyes porcikája fájt, és semmi másra nem vágyott jobban, csakhogy végre lefeküdhessen aludni. Csakhogy édes kisöccse keresztbe húzta a számításait, amikor már az előszobában letámadta őt.
- JunHong oppaaaa! Egy pók van a fürdőben, és a többiek is félnek tőle, Yongguk oppa meg még nem ért vissza, ezért te vagy az egyetlen aki segíthet. Kérleeeeeeeeeek! - hisztizett öt éves módjára Kyubok, mire Zelo felsóhajtva adta be a derekát és indult el a fürdőszoba felé. Végül is csak egy pókocskát kellett eltávolítania, ami pár perc alatt meg lesz, és utána mehet is aludni. Fáradtan lépett be a helyiségbe, miközben nem nézett hátra. Talán a kimerültség miatt, de fel sem tűnt neki, hogy a zuhanyzóban, folyik a víz.
- Kyubokie hol van az a nyavalyás... - kezdett bele a mondatába Zelo, amikor az ajtó becsapódott mögötte. Kétség sem fért hozzá, itt valami nem stimmelt. Gyanakodva próbálta kinyitni az ajtót, amikor kattant a zár, és ő egyértelműen bent ragadt. Fáradtan sóhajtva kezdte verni az ajtót.
- Choi Kyubok, ez nem vicces! Azonnal engedj ki! - mondta, de hiába, választ nem kapott. Ekkor gyanakodva megfordult. Valami nem stimmelt, túl nagy volt a csend. Csak nem.... A francba, valaki elzárta a vizet! Elindult a zuhanyzó felé, mikor szembe találta magát, az anyaszült meztelen Yongguk-al. A bőrén vízcseppek csillogtak, a haja vizesen tapadt a fejbőréhez. Mindketten egyszerre sikoltottak fel, és Zelo egy mozdulattal el is fordult. Most esett le csak neki, hogy csapdába esett. Ez egyértelműen nem a véletlen műve volt.
- Az a kis.... - kezdett szitkozódni Zelo, de a leader a szavába vágott.
- Most ne ezzel foglalkozz, inkább gyorsan add ide a törölközőmet és a ruháimat! - utasította a maknae-t, mire a fiatalabb bólintott, és el is kezdte keresni az említett tárgyakat, csakhogy legnagyobb balszerencséjükre, egyetlen egy ruhadarab, sem törölköző, nem volt a fürdőszobában.
- Izé... Hyung... Itt nincs semmi. - mondta, totálisan elpirulva Zelo, ahogy felidézte az előbbi látványt.
- Ne hülyéskedj már! Biztos vagyok benne, hogy a heverőre raktam.
- Mondom, hogy nincs itt. - erősködött a maknae, mire Yongguk feladva a harcot, kilépett a zuhanyzóból, hogy ő maga is megnézze, nem hazudik e Zelo.
- Ezt nem hiszem el... - bámulta a leader ruháinak hűlt helyét, és idegesen kezdett fel-alá járkálni. Eközben Zelo arca, egyre vörösebb lett. Mindig is tisztában volt vele, hogy Yongguk-nak tökéletes teste van, de most, hogy így közelebbről is látta, sokkal meghökkentőbb volt.
- Megtennéd, hogy nem járkálsz fel-alá? Eléggé zavarba ejtő. - mondta Zelo idegesen.
- Ne felejtsd el, hogy én is áldozat vagyok! Mi a rák van ezekkel? - háborgott a vezető. Zelo ekkor furcsán kezdte magát érezni, és teljesen elsápadt, amikor rá jött, hogy mi is ez a bizonyos érzés. Lassan lenézett a gatyájára, és sápadt arca, most kissé zöldes árnyalatot vett fel, ahogy meglátta a dudort a nadrágján. Felnézett, és Yongguk elpirult arcával találta magát szemben. Ezek szerint ő is észre vette. Zelo abban a pillanatban, legszívesebben megszűnt volna létezni, de akárhogy is erőlködött, ez nem történt meg, és továbbra is ott állt, vele szembe a piros arcú leader-el. El sem akarta hinni, hogy ez történik vele, és hogy ezt az egészet az ő kisöccse tervelte ki. Kétségbeesetten kezdte verni az ajtót.
- Kyuboook! Srácoooook! Valaki nyissa bár ki ezt a kib*szott ajtóóót! - sikoltozott a maknae.
___________________________________________________________________
Eközben a banda többi tagja, az ajtó mögül hallgatta, az eseményeket. DaeHyun mosolyogva szorította magához Yongguk ruháit és a törölközőket. Himchan feladata volt, hogy elintézze, hogy Yongguk jó sokáig a víz alatt maradjon úgy, hogy egyik percben kikapcsolta, másikban vissza kapcsolta a kazánt, hogy a leader minél később jöjjön ki. Kyubok volt a csali, hogy Zelo bemenjen a fürdőszobába, és mindezt a mindenkinél okosabb, YoungJae tervelte ki, JongUp segítségével. Mi tagadás, nem véletlenül YoungJae-t hívják a csapat "agyának".
- Na jó srácok, szerintem ennyi elég volt, így elsőre. - mondta Kyubok.
- Igaza van. - mosolygott elégedetten JongUp. - A terv első lépése sikeresen teljesítve. Kyubok, te engedd ki a őket, mert téged nem ver meg Yongguk. - grimaszolt az énekes. Kyubok megértve a feladatát bólintott. - A többiek pedig háromra szívódjanak fel úgy, hogy Yongguk ne találjon meg minket, mert különben Yongguk mindenkit agyon ver! DaeHyun te hagyd a ruhákat és a törölközőket az ajtó előtt! Három, kettő, egy... Most! - mindenki szétszéledt, mintha csak egy bomba robbant volna fel. Himchan JongUp szekrényébe bújt, ami elég nagy volt ahhoz, hogy kényelmesen elférjen benne.
- Aú! - hallott egy halk hangot, ahogy belépett a bútorba, és becsukta az ajtót. Riadtan kapta hátra a fejét, amikor hirtelen, egy száj tapadt az övére, és ismerős karok ölelték át. Minden oldalról ruhák vették körül, csapdába ejtve őt.
- DaeHyun! - lihegte suttogva, ahogy szétváltak. - Mégis mi a rákot művelsz már megint? - háborodott fel a visual.
- Mint már mondtam, szeretlek, hyung. - válaszolt DaeHyun úgy, mintha ez magától értendő lett volna. Már épp egy frappáns választ forgatott a fejében Himchan, amikor a fiatalabb megelőzte őt, és ismét megcsókolta. Himchan tehetetlenül viszonozta a gesztust, amikor DaeHyun átkarolta a nyakát, ő pedig azon kapta magát, hogy átölelte DaeHyun derekát, és kezei a fiú pólója alá tévedtek. Ekkor kicsapódott a szekrény ajtaja, és az erős fényben ott állt Yongguk, haragtól csillogó szemekkel, törölközőjét a dereka köré csavarva.
- Szóval itt bujkáltatok, ti kis szarosok! Ugye tudjátok, hogy most mi következik tubikáim?